sverige

sveriges ambassad

itt van, két sarokra és három percnyire csupán. meghatározó momentum, egyre közelebb.

örültem, hogy a skandináv képeknek sokan örültek. és a keynote-os előszónak is.
fel is tettem a svenska menüpont alá, töltsétek és gyönyörködjetek a grafikában.
ha lenne vagina a powerbookomon, feleségül venném azon nyomban. imádom.

stockholm syndrome

mert mégis mi olyan csábító egy északi városban, ahol télen hideg is lehet, amellett hogy sötét van?

az élet menete.
ezek eléggé nagy szavak, talán túl patetikusak is - mindig is utáltam a patetizmust és az érzelmileg túlfűtött mítoszokat gyártó késő romantikát, amelynek itthon, Magyarországon oly nagy hagyománya és irodalma van, még a mai közéletben is - de arról van szó, hogy az ember belülről érzi, hol van otthon. hol van összhangban saját ritmusával.

és Svédország és én azonos ritmusban működünk.
ugyan nem voltam sok helyen életemben (azért kevésnek sem mondanám azt a tizenhat - ha jól számoltam, tényleg annyi - európai országot. igen, nem voltam kontinensemen kívül és be kell valljam, nagyon nem is vonz más. esetleg Marokkó az, ami jobban érdekel. viszont sehol máshol nem éreztem annyira kényelmesen otthonosan magam, ahol minden pont ott van és pont úgy elérhető, ahogy én gondolnám, ahogy számomra ideális és egyértelmű lenne.
nézzük csak: minden harmadik srácon hangszer lóg az utcákon. minden második ember bicajjal közlekedik. kiépített és tiszteletben tartott - nem kutyasétáltatásra és andalgásra használt - bicikliutak vezetnek a városban. 21. századi technika és közlekedés ötvöződik a barokk/neoreneszánsz épületekkel és sok kis apró szigettel a tórendszer és tenger határán. ahol a város központjából néptelen tópartra jutni és ott sétálni csupán 50 percbe telik. ahol 70 koronából (kb 8 euro) jóllakottan és degeszre tömve távozhatom bármelyik étteremből. ahol van cider ellenben iszonyat drága az alkohol. ahol nem cigarettáznak az arcodba. és ahol nem lépnek a lábad elé, még csúcsforgalomban sem.

és ahol nem néznek a szemedbe az utcán. nem néznek, még a törékeny szőke lányok sem, pedig sokuk elé odavetettem volna magam a pocsolyába hogy gerincemen át lépdelhessenek tovább. és be kell valljam, ez nagyon zavart. mintha kívülállóként, vagy egyfajta láthatatlan emberként lézengenék körülöttük. pedig tudtam beszélni velük, ha kellett. pedig svédül szóltam, ha akartam és addig mondtam, amíg meg nem értették, fel nem fogták és nem válaszoltak. és akkor nagyon gyorsan meg kellett értsem és válaszolnom és igen, ez a szövegértés, gyors válaszolás, gyors nyelvhasználat nem ment. elnézést, Bradák, de ez egy igazi bradáki poén lenne, hogy nem nekem kell gyors nyelvhasználattal rendelkeznem, hanem ugyebár Andreáknak és Kristináknak. kösz, nekik megvan az adottságuk, jelentem.

Stockholmban az a meglepő, ahogy a forgalmas nagyváros képes nem átláthatatlan, kusza káoszként működni. sokkal inkább van helye a pihenésnek, látványnak, mélázásnak. akkor is, ha épp egy metróállomás felé sétálsz és az utcában álló nagy, terebélyes fa pont eltakarja a szomszédos sziget körvonalait. vagy amikor átnézel a Gullmarsplan felé vezető cövekrengetegen álló hidak alatt a ligetek felé. vagy ahogy feltárul a Kungsholmenre vezető híd bal oldalán a Gamla Stan és Riddarsholmen. ahogy a napfényben fürdik a Kastellsholmen.

Karinthyt kezelték Sältsjönél és bizony, az odavezető külvárosi hév menetrendje azóta sem sokat változott. időközben a Slussennél már két másik metró megy át, percenkénti követéssel. ez is modernitás és a hagyományok szép egymás mellett élése. noha elég sok már a bevándorló, akik közül a keletiek nem veszik át a szokásokat és megmaradnak saját kultúrájuk mellett így a svédek alakulnak inkább a prés alatt, noha ők ennek mintha tudatában se lennének. a híres északi individualizmus eléggé léket kap az ázsiai és afrikai kollektív összetartozáson.

és most kicsit elringatózom, mint a Mälaren partján álló hajón tettem volt. fejembe szállt a dohány és eltakar az éjszaka.
mai nosztalgia táncdalcsokrom: in the woods... - omnio (erősen ajánlom)

bilder frĺn nord

csak sikerült kiválasztani a legjobbakat a 956 fotóból :p

íme a cím, ha nem vennéd a fáradtságot a menün keresztül elérni:
http://adamskij.atw.hu/keptar/sverige

és van ezen felül még 700 fotó, valamint 40nél több kis videó.
esetleg télen készítek belőle útifilmet.

beszámoló fejben már megvan, egyszer írásba is kerül talán :))

nord ad chao

utóbbi napjaim másról sem szólnak mint szervezésről, albérletről, utazásról - igen, megint észak :p - és viszonylag kevés, azt is lustán elhevert szabadidőről. nos, július enyhén izgalmas lesz kezdve az összeköltözéssel Krisztiánnal - nem lettem buzi, sőt - pár felvétellel és mocun lemez borítóstul véglegesítésével (remélhetőleg végre, talán :) valamint állandó kimozdulással.

tekintve hogy ma pár óra múlva irány Stockholm, így viszlát megint. igazából nem sűrűn vezetem ezt a blogot, pedig gyűlik a mondanivalóm bőven :p mindegy, talán lesz időm északon diktafonozni ha már csak rénszarvasokkal és jámbor jávorborjakkal vet össze a sors. aztán meg egy jávorkancával, hej.

utóbbi napjaim az alábbi lemezek hallgatásával teltek:
Mayhem - Ordo ad Chao
ez királyság. necro as fuck, black as hell. Csihar nyüszít, Hellhammer állat pontos mindenféle editálás nélkül, Blasphemer egyedül is szétgyalul gitárral, Necrobutcher meg van. ez a totális széthullás zenei analógiája kérem, nem esti mese és nem elsőrandis diszkóslágerek gyűjteménye. erősen ajánlott, 20as karikával.

Paradise Lost - In Requiem
alap kedvenc britjeim. és már tizenegyedszer és megint csavarnak a formulán. viszont ezúttal az előző, a saját nevű jobban tetszik, kerekebb és érettebb dalok vannak rajta, igaz itt meg többféle nóta, bár kevésbé jók. vagy kevesebb üt tarkón mint vasrács. azért a Beneath Black Skies és Unreachable igazi antológia várományos, és az Everything But the Girl átdolgozás is érdekesen kiváló.

de Lappföldön Cult of Luna szűrődik majd az ipodból, kizárólag.

ja, everything but the girl. de azért szeretlek titeket. kb így

solens rötter

üdvözlégy és dicsőség néktek!

szó sincs arról, hogy félbemaradna az oldal, sőt (mint ahogy ez látszik). egyszerűen kevés az időm értelmes mondatokkat összeszedni, tekintve hogy jómagam is össze kell szednem gondolataimat serényen rengeteg kérdésben. ha rémlik, ekkor vagy képtelen aludni, ekkor villan be minduntalan többszáz kép villamoson állva és minduntalan úgy érzed, párszázszor már jártál ezen a helyen.

tjugonionde
most kéne megcsapjon az idő szele, ezzel szemben nem onnan érkezik a balhorog. innen üdvözölném női olvasóimat, békesség néktek és boldogság! komolyan. minden megbúvó és mélyen gyökerező cinizmusom ellenére soha ennyire nem néztem fel rátok, akár nevezhetjük ezt rajongásnak is. egyben tudatosult bennem, hogy éves célkitűzésem mekkora balgaság (azért ezzel tisztában voltam kitűzésekor is) és továbbra sem változtattam életem alapvető elemein. munka, zene, svéd, bicaj, barátok és barátnők. jungi introvertizmusom hanyatlóban, szerencsére nem túl gyorsan extrapolálok az ellenkező oldalra, így nem kell hirtelen új mezt húznom. mindenesetre igen sokat beszélgetek mostanában lányokkal és bár gondolkodásom továbbra is matt sovén hím, soha ennyire nem értettelek meg titeket. kiült a megbocsátás szele, nem mintha lett volna megbántás egyáltalán.

sverige i närheten
barátaim és szeretteim, immáron biztos hogy június idusa előtt északra távozom egy ormótlan hátizsák keretében. célom Abisko, a sarkkörtől északra jóval. jelenleg 4 fok van és esik, de holnap hó is lesz. a múlt heti -1hez képest felmelegedés tart, jön a két nap nyár. már látom, pont akkor leszek ott. amúgy swedish rail pass és tagluffare. jättekul.

zeneileg meg kisebb változás állt be enyhe időhiány és jóidő követelte természetjárás és bicajozás következtében. egyrészt mocunnal kész a lemez négynegyed kivételével, ami iszonyat kemény feladat, de megoldom most már. másrészt Petheő Attila összeszedte a godlikeot végre és írt öt dalt. remek. nem gondoltam volna, hogy sebeimre gyógyír lesz újfent a gothic doom/death, pedig így van. sutba az énekléssel, death sound kell ide, ütemes és érthető riffek, végig hegedű és hörgés végig. romantika, a kurva anyád.

szóval a többi projektemtől innen is elnézést kérek, rátok is lesz időm, ha már megérkezik a cubase studio4. amúgy a nyári fesztiválokon megint ugyanaz a tíz buzi magyar táncdalegyüttes szerepel. tegyetek nekik a szívességet, menjetek máshová mulatni.

tulajdonképp megint ki akartam adni mérgemet hónapnyi mindennapos kerékpáros tapasztalataimmal felvértezve, de rövidre fogom: Budapest veszélyes hely. ha nem az autók és figyelmetlen sofőrök miatt - pedig kereszteződésekben már direkt az első várakozó után kerülök, hiszen észre sem vesz és át is hajtana szemrebbenés nélkül pöpec magellan corvus gépemen - a lábaimról nem is beszélve, az utóbbi hetek ízületi fájdalmai (na ez az öregség, mennyire örültem neki éjjel kettőkor térdem miatt felkelve) után tulajdonképp értük nem is lenne kár (dehogynem) - hanem a szintén két kerékkel száguldó setétek miatt. igen, azt kell mondjam, a kamikaze hajtáspajtások a legveszélyesebbek. remélem, hamar találkoztok egy ifa hátával, vagy a szembenjövő négyeshatossal és akkor hirtelen meggyónjátok bűneiteket. van mit.

elérkezett az a meleg is, ami nálam lélektani határ. nekem ennyi elég, nem kérek a negyven fokból. irány a természet, bicaj, kirándulás, frizbi és jókedv. esténként a Jókai téren leszek a Kiadóban, múltkor is ott szolgáltunk fel és takarítottuunk Bradákkal. viszlát.

liten läxan

mivel ma nincs kedvem kifejteni még érlelődő sorslátásomat, így két nyúlfarknyi példát mutatok svédből.

a halálról - dö - és sorsról - öde -
furcsa, nem? tulajdonképp ugyanaz a szótő s egymás tükörképei.
mintha a halál egyben a sors végét is jelentené magából a betűkből kihámozva.

az agyról - hjärna - és a szívről - hjärta -
mintha egymás testvérei lennének s egyik sem létezhet a másik nélkül.

többek között ezért a józan egyszerűségért és világlátásért szeretem a svéd nyelvet.

reise, reise

akkor felhívás keringőre:

2007, június második fele, két hét Svédország. ebből egy hét feltétlenül sarkkör felett, Abisko érintésével. akit érdekel, csatlakozna, jönne, keressen meg. nem lesz valami nagy alkoholozás, de kár lenne kihagyni. szerintem.

egyrészt fogalmam sincs, miért nem tudok aludni hajnali f4kor. újabb szinkronicitás?
mindenesetre a véletlenek olyan módon játszanak össze, azaz olyan összefüggésekre és kapcsolati hálókra döbbentem rá már megint, hogy kénytelen vagyok betenni a Fehérlófiát. máig nem értem, miért nem VHK szól alatta, hangulatilag egy az egyben illik.

azt hiszem, mostanában kicsit sem vagyok képben. és ez jó.

jag vill leva, jag vill dö i Norden

három évet adok magamnak.

szeretném kint tölteni a krisztusi kort. komolyan.
télben sötét reggelre ébredni, botorkálni a ködben úszó fények között, délben az előbújó napra mosolyogni, és feketeségben otthon ügyködni vagy kávézni koncert előtt. sífutni valahol Mora mellett és jelentéktelen pici dolgokat művelni amire senki más nem figyel oda.
nyáron pedig bekebelezni a napfényt és kinyújtózni a közeli égboltig Abiskoban.

értelmetlen pici hatások mozgatják az embert unos-untalan.

sophisticated vampires

munkás hétköznapokon vagyok túl. és előtt. próbálom egy hetemet 168 órába gyömöszkélni, de lassan már az alvás rovására megy az a mennyiség, amit munkahelyen, próbán és stúdióban, valamint svédórákon töltök. plusz még gépszervízelek, tanácsadok, meg most jövök szalagavatóról. isteni.

és ekkor érzem igazán, mennyire sokan szívják mások erejét. kis idegeskedésekkel, indirekt lebaszásokkal, kisegérből elefántgyártással. és bevallom, ezek a dolgok egyre kevésbé érdekelnek. kívülről biztos érzéketlen fasznak tűnök, pedig csak annyi történik, hogy dolgozom.
ha jobban belegondolok, soha eddig nem volt ennyire munkás és termékeny időszakom korábban. és ez jó. nagyon, nagyon jó érzés. biztos vagyok benne, hogy elő fogok ugrasztani pár olyan nyulat a bokorból, amire senki nem számít.

addig is éljétek túl a hideget.
azt mondják, mondjátok sokan, hogy Stockholm és Svédország túl hideg. akkor ellenőrzöm a dashboard weather widgetjén, íme:
Budapest -4
Stockholm -11
tényleg kurva hideg van odaát. de keddtől már csak -2 a minimum.
ez az, amikor mégse jön össze minden.
az eddigi télen ez a harmadik alkalom, hogy BP melegebb. és elég gyakran nézem az eszközt.