nem tudom igazából okosan leírni, mi történt az elmúlt fél évben. mindenesetre eltelt és még mindig helyben vagyok, ami eléggé meglepő, de a válság (azaz kivárás minden oldalról) eléggé bebetonozott minden pozíciót és elvágott minden lehetséges irányt. ehhez képest igyekeztem annyira előrelépni szakmailag, amennyire lehet (vagy amennyire engedik). szóval ha törik, ha szakad, itt az ideje egy új munkahely keresésének és találásának.

amúgy meg annyi minden történt és több ponton fordult az életem (és picit a gondolkodásom is) hogy képtelen vagyok leírni. talán később megviláglik, mire gondolok. mindenesetre jól érzem magam és ez a fontos.

nyomj rá: napló

mostanában igen elfoglalt vagyok hétközben, valahogy így terveztem a tavaszt még pár hónappal ezelőtt. rengeteg svédóra, próbák és néhány koncert, felkészülés felvételre, további bázisgitár gyakorlás (és már egyszerűbb blues nóták kísérete is megy, bizonyám). szóval alig mozdultam be a városba Csillaghegyről, akkor is leginkább valamelyik szombat este támasztottam a pultot a Kiadóban.

ahol is véget ért a becetlizés, Stark és Bradák projektje és kiállítása. bár mire végeztek a röviditalok kóstolgatásával, már annyira keveset és ritkán iszom, hogy erre a tapasztalatra már nem tartok igényt :) ellenben ajánlom a Karaffa borboltot a Teve utca elején, mert remek kistermelői boraik vannak. elérhető áron, kiváló ízűek.

van még azonban mit letennem az asztalra, de pár lépéssel már elindultam ezen az úton is. és az is biztonságérzetemet növeli, hogy soha nem volt még ennyi megtakarított pénzem (igaz, soha nem is ért annyira keveset euróban, mint most :) nos igen, egyetlen valuta csúszik a forinttal együtt - és ez a svéd korona. egyetlen dolog tart vissza attól, hogy azonnal átváltsam pénzem jó részét: a balti országok (legfőképp Lettország) nehézségei. márpedig eléggé inog alattuk a talaj, és ha borul a dominó, akkor bizony a svéd bankok is velük dőlnek.

egyáltalán nem akartam politizálni - nem is követtem a márciusi ünnepeket - de továbbra sem látom annak a jelét, hogy vajmi érdemi változás történne itthon az elkövetkezendő években. ez pedig elkeserítő.

nyomj rá: napló

mostanában nincs sok időm, azt a keveset is igyekszem okosan beosztani. így sem végzek gyorsan mindennel. még szerencse, hogy a válság nem kedvez a munkaerőpiacoknak valamint a forintnak sem, így nem kell annyira sietnem.

persze egyre többen rónak meg, hogy nem fordítok elég időt másokra. és nem védekezem: igen, most tényleg vége az elmúlt két évnek, most elsősorban magamra figyelek. mert egyszerűen ilyen passzban vagyok és sok olyan pici dolog van, amit ki kell egyenesítenem magamban. és ha akarom, ha nem, egyre magányosabb célok felé tartok.

ugyanakkor az is eszembe jutott, hogy valamennyire ezek a csalódások kikerülhetetlenek és pont az a feladatunk, hogy a megváltoztathatóság reményét megtartsuk magunkban és ha kell, legközelebb sikerrel használjuk. na vége az ezotérikus félórának, nem kell megérintened a képernyőt.
egyre többször térek vissza a szikh honlapokra, mert tetszenek e vallás kitűzései, mégha az egyistenhittel és az alkohol absztinenciával nem is értek egyet.

most, hogy ezek a gondolatok járnak fejemben és nehezen tudok mit kezdeni a megrovások és panaszok sorával, egyre többször veszem elő a pár évvel ezelőtti Celtic Frost lemezt, a Monotheistet. roppant vészjósló és egyedi hangulata van, legalább annyira zenei, mint amennyire színpadiasan felépített dalokkal bír. és amennyire rideg és egyszerű, annyira sokféle módon fejez ki mély érzéseket. tényleg ajánlom, de messze nem könnyű hallgatnivaló és nem is biztos, hogy mindenkihez szól.

nyomj rá: napló

szóval elindult ez az év, mint az összes többi eddig.
nem fogadtam meg semmit - nincs is különösebb értelme - talán egyetlen dolgot kivéve: megpróbálom egyetlen fő célra összpontosítani az erőm, minden egyéb másodlagos.
valószínűleg ez abból fakad, hogy érzem, ebben az évben bármi bármikor megtörténhet, igazi mozgásban van minden körülöttem. ez az esetek többségében eléggé zavarni szokott - tényleg jobban szeretem az állandóságot és nyugalmat - de úgy érzem, most ez a mozgás szükséges a révbe érkezéshez.

úgyhogy előre is bocs mindenkitől, valószínűleg nem értek el majd könnyen (nem csak azért, mert Csillaghegyen nincs netem) és nem lehet velem egykönnyen találkozót megbeszélni. ez is változni fog idővel (még kevesebbszer láttok :D). addig is buék.

nyomj rá: napló

nos, ez az idő is elérkezett: kiköltöztünk Kacsa utcai albérletünkből, ahol Krisztiánnal másfél évet töltöttünk egymás mellett. gyakorlatilag semmi probléma sem volt, pedig azért olykor eltért napirendünk. de remek idők voltak, jól éreztük magunkat. főleg úgy, hogy Bradákék két sarokra laktak.

most Csillaghegyen, azaz megint itt. kissé megváltozott ugyan ez a városrész, de sokkal inkább előnyére. amit így egyből nagyon élvezek, hogy nincs akkora rohanás és lehet sokat pihenni. jóval többet, mint a belvárosban. és ennek már meg is volt az előnye. szóval farmer lettem.

nyomj rá: napló

mondta nekem nagyapám és ekkor megnyugodtam.
hiába hajtűkanyargok, mégsem csinálom rosszul.

nyomj rá: napló, citat

kérem, megvan az írásbelim is. azért az utolsó két részfeladatra büszke vagyok.

remélem, befejezzük még a B24 kurzust - viszont a további fejlődés csak nyelvterületen lehetséges. ugye nem kell részleteznem, ez mit takar?

nyomj rá: napló

és ennek örömére irány pihenni sörök és csokik közé, igen!

ennek örömére legújabb kedvencem, a dán VolBeat, akik a Szigeten is az egyik legjobb koncertet adták. sallang, feszkó nélkül, feszesen és vidáman. íme:

http://www.youtube.com/watch?v=Ts19Nn-xyGs

nyomj rá: napló, zene, benelux

nyomj rá: napló

a legfontosabb: nincs elváltozás a tavalyi műtétem nyomán. még annyi sem, amennyit legjobb esetben vártak. szó szerint semmi. azt nem mondhatnám, annyira egészségesen éltem volna az elmúlt másfél évben, de ha most nem alakult ki semmilyen probléma, később sem fog.

iszonyat jó érzés megint elővenni az ősöreg japán basszusgitárt és széttördelni rajta hegedűs kacsóim. lassan kezdenek hozzáidomulni az inak, de a kihagyott hetek meglátszanak. ugyanakkor Dávid módszereit dicséri, jóval kevesebbet felejtettem, mint gondoltam volna.

összeszedtem, mi mindent kell még elvégeznem ez évben. pár orvost meglátogatni, néhány eszközt rendbe hozni, másoknak segíteni. pont olyan feladatok, amivel általában nem foglalkozom, mert sosincs rá időm.

most van időm.

és ennek nagyon is örülök. nem kell sehová sietnem, senkinek bizonygatnom, elvégeznem, bemutatnom, hajtanom. csak a saját tempómban kell haladjak és következetesen végigvinni azt, amiről annyit beszélek és annyiszor elterveztem.

és ebben senki nem hátráltat. legfőképp a környezetem nem, ugyanis másfél év vízivárosi albérlet után kiköltözöm a csillaghegyi kertes házunkba. nagyapámmal együtt pedig biztos, hogy izgalmas lesz megint, legalább annyira, mint amikor még vele szereltem zárat egyévesen.

és ez a biztos lassúság nagyon megnyugtat.

nyomj rá: napló

tegnapi vizsgám egyúttal azt is jelentette, erre az évre lezárult a komoly tanulás és munka - természetesen új szerelmem, a sap business warehouse és business intelligence modul kivételt jelent (pláne a web application designer) - de ezen felül az év hátralévő részében koncertekre és moziba járok, találkozom minél több barátommal és ismerősömmel és zenélgetek. mindenekelőtt alszom sokat és megpróbálok nem felkelni fél ötkor, mint az elmúlt hetekben.

nyomj rá: napló

sokan kérdezik, mi lesz a hitelválság hatása hazánkra. igen, az eddig sem túl nagy szociális segélyek még inkább elapadnak, a hitelképes aktív munkavállalók köre tovább szűkül. a társadalmi különbségek nőnek és még inkább kiéleződnek. egyszóval a nagy tömegek számára marad a Tesco, az Auchan és a Mónika-show. közben a szomszédos országok szinte mindegyike lehagy bennünket - nemcsak termelékenységben és gdp-t tekintve, hanem életszínvonalunkat tekintve is. ha nem most, akkor tíz éven belül.

már várom, ki meri kimondani nyíltan először a politikai elit közül: ezt együttesen, az ország szintjén kúrtuk el. testvériesen és egyenlően kúrtuk el a szabadság zászlaja alatt. nem Józsi, nem Gyuszi, nem Viki, nem Peti és nem Fletó - hanem ők együtt, mind. és mi hagytuk, hogy így legyen. mi szavaztunk és beleegyeztünk. mert csak jó lesz nekünk is. csak nagyon jó lesz.

aztán most ott tartunk 20 év után, hogy az államadósságunk még nagyobb és már nincs nemzeti tulajdon, mert ami van, azt is megveszi például a Hospinvest, nemzet orvosával karöltve. tüntethet az ellen is bárki, már elintézték az egri városházán, le lett zsírozva - ez a magyar út. út a semmibe.

csoda, ha ki akarok szállni? hiába tanultam vagy 20 évet, szereztem két diplomát, két nyelvvizsgát (és igyekszem a harmadikért holnap) ez mit sem ér. van egy bicajom, három hangszerem, némi megtakarításom és talán még józan eszem. a majd 8 év munkaviszonyom alatt odáig se jutottam el, hogy lakást vagy netán autót vegyek. be voltam és vagyok jelentve, nem minimálbérre. közben a vállalkozók jó része lop, csal, hazudik. általános, szakmunkás, aztán sötétített bmw-vel ütik el az öregasszonyokat a buszmegállóban vagy a zebrán. és nem ők járnak pórul.

balfasz-e vagyok?

nem hiszem. csak ideje rádöbbennem: ez nem az én országom. ez nem az én népem. én itt testidegen vagyok és széllel szemben pisálok már harminc éve, mert becsületesen - na jó, rendkívül kicsit visszacsalva - fizetem az adóm, nem játszom számlákkal, nem próbálom meg okosban megoldani.

csak tisztességesen szeretnék élni.

állítólag piacképes végzettségemmel szeretnék annyit keresni, hogy akár két gyermeket és nőmet eltartsam, ne legyenek napi fizetési gondjaink és öt évben egyszer ki tudjak fizetni egy norvég egyhetes utazást. már nincsenek illúzióim: ez nekem itthon nem megy.

irány el!

minél hamarabb. csak a család és a barátok miatt nézek vissza majd olykor-olykor. vagy néznek ki hozzám ők. olyan helyre akarok menni, ahol úgy bicajozhatok a jelzett és elkülönített bicikliúton, hogy közben nem sétálnak bele az arcomba és az autós nem üt el a lámpánál. ahol van normális, kísérletező zenei élet és nem híg fost öntenek az emberekre. ahol van normális apple support és működő itunes store. ahol elérhető áron vehetek hangszereket és audio ketyeréket.

sokat kérek? ugyan.

és ahogy az elmúlt éveket nézem, mind többen és többen gondoljuk így. hiába oktatott minket a magyar állam, oktatásunk annyira jól sikerült, hogy rádöbbentünk, ez nem a mi országunk.

és újabb katona veszett el.

nyomj rá: napló, propaganda, politisk

ma belém ötlött a felismerés. már régóta tudom, hogy ha egyszer kutyám lesz (mert lesz, ez egészen biztos), akkor fekete labrador lesz. most már a nevét is tudom: kozma

nyomj rá: napló

hetes londoni tartózkodásom pillanatok alatt követhető immár fotóim útján.

Stockholm továbbra is utolérhetetlen, s a lehetséges vetélytársak egyre fogynak. Róma, Párizs, Madrid? fogalmam sincs, mivel délre a legritkább esetben indulok.

nyomj rá: napló, foto

tudom, tudom... foglalkozhatnék többet is a naplómmal, ha már erre szántam az időt.
de tényleg nem volt időm rá. nem mentegetőzésből mondom, konkrétan semmi. júniust úgy ahogy végig dolgoztam, zenéltem (végre külföldön is megint, kösz Balázs!), basszgitárral álltam színpadra hej!, svédeztem így nyelvvizsgára készülés előtt utoljára (november 8án ugrom cseberbe) - majd jött a július és lassan már el is megy. én meg Londonba el, BW310 tréningre, hogy valamit értsek is abból, amit elkezdtem törni-zúzni.

viszont ilyen az izlandi nyár, ami most dukál Pesten: fúj a szél, vihar dúl, esik az es. szüntelen. remek kilátások, nem? ne szenvedjetek, itt olcsó az alkohol és mindenhol kaphattok bort. örüljetek, örvendjetek.

nyomj rá: ísland, napló

azért ez nagyon szép: harmincadik évbe léptem harmincadikán. persze mindenkivel megesik, hogy utolérik éveik számával születési napjukat, viszont nagyon szép ezt harmincévesként megérni.

pedig nem volt különleges nap. mondhatni, annyira szép sem volt, mert előző nap még buliztam céggel, másnap pedig hajnalban indultam Krakkó felé. mindössze arra hagytam időt, hogy édesanyámmal ebédeljek kedvenc haléttermünkben, a Fő utcában található Horgásztanyában. és élveztem egy napot otthon - ez volt ebben az évben az első szabadnapom.

az a helyzet, biztos tarthatnék előrébb is, így harminc év után - de rengeteg tapasztalatra tettem már szert és nagyon jól megférek a bőrömben, szeretek felkelni nap mint nap. tanulmányaimmal kapcsolatban semmi kivetnivalóm nem lehet - azért nem hagyok fel a nyelvek tanulásával (legalább még egy szláv nyelv hiányzik) - egyszerűen minden tökéletes, amit eddig elértem. nem utolsósorban végre pont ezen a napon kezdhetek el foglalkozni az adattárházakkal és OLAP rendszerrel SAP-n belül. más kérdés, hogy első diplomámat uszkve tíz éve ebből a témából írtam, de úgy látszik, nekem tíz év kellett ahhoz, hogy újra teljes erővel ide kerüljek - nem is akarok ezentúl kikerülni innen.

talán az elkövetkezendő harminc évben inkább anyagilag szeretnék biztosabb hátteret kialakítani magamnak, mert most azért ez nem mondható el igazán. továbbra is életben tartom külföldre távozásomat, s szép lassan ennek semmi akadálya nem lesz - kérdés, lesz-e értelme egyáltalán. viszont eddig se az anyagiasság elve alapján haladtam és gondolom ezzel nem okozok meglepetést, ezután sem teszek így.

zeneileg is kisebb fordulat elején tartok, hiszen a hegedű mellett elkezdtem basszusgitározni. szólóhangszer mellé egy kísérő ritmushangszer, átfogva a magas mellett a mély regisztereket is. gyönyörű, kézben tartok minden hangot :p természetesen a basszus saját zenémnek fontos, amivel még mindig tartozom. egyre erősebb az a gyanúm is, hogy ezt mindenképp ki kell adnom magamból, egyszerűen nem mehetek el ezelől. vagy ha elmegyek, akkor meg is érdemlem. persze továbbra is szeretnék minél több nekem tetsző csapatban játszani, mert nagyon élvezem. és talán ezért sem látszik rajtam az elmúlt harminc év - még mindig kölyök képem van :)

nyomj rá: harmincadik, napló

örömteli hír: kezdem utolérni magam tevékenységeim terén :p
elég eseménytelen így e blog, csak arról szól, hogy megint előrébb, megint sikerült befejeznem dolgokat és szépen haladok előre mind svédben, mind basszusgitárral.

svédet tekintve a próbatétel novemberben következik: elhatároztam, hogy összeszedem magam és megpróbálom a svéd állam által jóváhagyott középfokú nyelvvizsgát. nem biztos, hogy sikerül, de ideje lenne összeszednem magam és rendszerezni a lassan hároméve tanultakat, formába önteni tudásomat és nekiveselkedni a vizsgának. bár nincsen semmi, amit jobban utálnék a rigó utcánál, pláne, hogy skandinavisztika szakos kemény mag alkotja a vizsgáztató tanárok jó részét. viszont már vágyom egy pici sikerélményre, valamint furcsának hathat, de hiányzik a vizsgázás élménye is. viszont ki kell dolgoznom a tételeket, ki kell javítanom ragozási hibáimat, el kell mélyülnöm a rendhagyó igék ragozásában is. és minél többet beszélnem, valamint hallgatnom svéd podcastjaimat, amit ugyan letöltök rendre, de keveset hallgatok meg. shame on you, broder.

basszus pedig Czibla Pityunak köszönhetően szépen megy. bár eleinte óriási vigyorral markolásztam és pengettem az agrár svéd Entombed témákat, már majd két hónapja csak úgy nyúlok a hangszerhez, ahogy azt az órákon tanulom. és zeneelméletben is rendszerezik tudásom - már ami van. kiváló döntés volt elkezdeni basszusozni, ugyanis sokkal pontosabb ritmikával játszom már hegedűn is. és ebben óriási szerepe van annak, hogy elkezdtem foglalkozni a mély tartományok kezelésével. nagyon értem már, Paz Lechantin miért bőgőzik, meg sokan mások. tényleg összefér, sőt mi több, használ egymásnak ez az elsőre annyira két eltérő hangszer. jin és jang, de tényleg. olyan, mintha kiélném énem két oldalát. enba, kösz az Iwamát :p

s hogy hová vezet a basszusgitározás és hegedülés? már legalább három, ha nem négy éve készülnek pici demóim, ötleteim saját zenémre. és most már nemcsak ötletelgetek velük, hanem úgy érzem, tényleg révbe érek. tudom, ezerszer mondtam már ezt. valószínűleg oka is volt, hogy csak most érek abba az állapotba, hogy rögzíteni tudjam őket.

viszont próbaképp Felíciánnal igyekszem valami használhatót alkotni, ha már megígértem és érdekesnek gondoltam ötletét. valamint Tóth Andrisék zenéjéhez is vannak ötleteim - például oszcillátorokon átvezetni a hegedű hangját és így nyerni földöntúli hangokat (persze Neurosist ismerőknek ez sem újdonság - mentségemre mondom, nem hallgatok Neurosist, mármint csak elvétve, ritkán - viszont tetszik).

munkailag pedig a tanulás májustól veszi kezdetét - annyira szeretném tudni és annyira hiszek benne, hogy végre odajutok arra a területre, amelyről már kilenc évvel ezelőtt írt első diplomamunkámban is több fejezeten át foglalkoztam. és talán most sikerül nemcsak írnom róla és foglalkoznom vele, hanem elsajátítani és megszeretni. mert ez a pénzügyi informatika bizony húsomba vág és ha nem is akkora élmény, mint színpadon állni (vagyis előtte mászkálni és az emberek arcát nézve játszani :), de roppant mód megkedveltem és azt hiszem, az elkövetkezendő soksok évben nem is kívánok mással pénzt keresni. legalábbis most így látom. business warehouse, jól vigyázz, jövök! :p

húgom pedig már Indiában, Izland után. merész egy lépés, nemdebár? mielőtt továbbállna más i betűs országokba, figyelmeztetni fogom: sem Izrael, sem Irán nem oly békés, mint az előbb említett kettő. Irakról nem is beszélve.

mint újabban mindig, most is hallgatnivaló blokkal zárom soraim.
először is portásfej: a harmadik. furcsa, szokatlan - remek, hogy nem másolnak korábbról, hanem mertek új utakra lépni. amelyek annyira nem is újak - egész sok utalás van a hetvenes évekre, főleg hangzásban. pőre, zűrös, zavart, elhangolt hangulatú - és mégis felteszi az ember vasárnap este. bármily furcsa, megnyugtat ez a kuszaság.
amanethes pedig a sírból hozta vissza a sumér-svéd rokonság hirdetőit. komolyan, ennél már az astral sleep is doomosabb volt (mountain of doom - jättekul!!), mint amit Edlundék összepengetnek. via dolorosa úgy eltalált, megyek is és beszerzem hétvégéig a láncokat, maszkostul. igaz, a balladáik nem hatnak meg: de ezért van a delete gomb. s megint szembesülök vele, elegendő 35-40 perc egy albumból. olykor még sok is.

nyomj rá: napló, zene, propaganda

"mindig adjunk az agyunknak valami tennivalót, mint például a hallás és a zene közvetítése. ugyanis, ha agyunkat hozzászoktatjuk a konstruktív muunkához, nem lesz rá ideje, hogy átadja magát a félelemnek."
Havas Kató - A hegedűjáték új megközelítése

köszönöm, jól vagyok. rengeteg tennivalóm közt elkészült immár borítóstul a mocun lemez, valamint már ötödik basszgitár órámon estem át. remekség, már látom, szeretni fogom ezt nagyon.

biciklizni csak egy hónap múlva vághatok neki, két hónap múlva új területtel foglalkozom, amit már régóta ki akarok próbálni, valamint nem vagyok egyedül. van remény.

addig is kötelező hallgatnivaló.

nyomj rá: citat, napló, propaganda

ahhoz képest, hogy mennyire nehéznek tűnik, az előző hetekben volt időm végiggondolni ezt az egész beavatkozást. és könnyen mondtam igent rá, s az altatáskor szinte már vártam a maszkot a morfiummal. s romantikus volt katétercső eltávolítására felébredni.

utána egy nap ágy. persze mindent kibír az ember, de azért ez eléggé sok volt. bal kezemben infúzió, jobb térdemből lóg a redon. nehéz így helyzetet változtatni a csoda kényelmes kórházi ágyakon. utólag verem a fejem a falba, hogy első este után miért nem buheráltam meg az ágy dőlését.

de egy nap után már lábra álltam. szép lassan. járókerettel.

hihetetlen, hogy ilyen gyorsan gyógyul az ember. naponta jutottam előrébb, gyorsabban. és még most is nehéz elképzelni, hogy bennem is implantátum mozog és a három centis műanyagdarab ennyire fontos szerepet játszik. a legbiztosabb testrészem és tényleg. és ennyire lehet várni már a fürdőzést a varratszedés után.

pont a legjobbkor jött ez a hosszú decemberi szünet. van időm olvasni, rendezni soraimat, vég nélkül aludni és tenni-venni. van mit. olyan listám gyűlt már össze október óta, hogy ahhoz kell is a két hét. szerencse is, hogy nem tudok mászkálni. így ha valaki nem jön hozzám, csak ezekkel foglalkozom. így is lassan haladok sajnos.

nézzük csak, miben sántikálok most:

• logic studio és leopard. sajnos utóbbi még nem eléggé zökkenőmentes, így előbbiért se indulok még el. pedig kéne, hiszen akkor installálás után gépemhez már nem nyúlnék soha. és megy rajta logic is, mi kell még? zeneírás és kevergetés nonstop
• mocun borító pdfre, véglegesen. egyetlen baj, hogy most nem vagyok képes elbaktatni a nyomdáig, egyébként már kész lenne karácsony előtt mind a 200 darab
• olvasás, olvasás. van itt minden, sap szakkönyvtől updikeig minden. és kedvem is
• önéletrajzozás angolul és svédül. mert most már ideje
• filmek, melyeket már nyár óta halogatom

és családi idill, húgomékkal. végre. tényleg karácsonyunk lesz idén :p

nyomj rá: napló, opsys, äpple, zene

és elkezdődött. innentől kezdve kikerülhetetlen események láncolata az egész. nem tehetek már semmit, várakozom. összepakoltam öt könyvet, a szükséges pár cuccot, pakolok és megyek. fekszem.

fekszik, nyugszik. így járt.

volt még régen a cga monitorok idejében, amikor egy 286os erőgépnek számított, egy sebész játék. operációkat kellett végrehajtani, az egér volt a szike, lehetett jódozni, meg pár vizsgálatot végezni műtét közben. már az első szinten, a vakbélműtétnél kinyírtam a pácienst.

de más vág, máshol. és ezért hasítanak eret:
angolul németül

egy hét múlva veletek megint. addig olvasok, narancsozom, nézegetem a várost, a Moszkva tér és Margit híd felé, keresem a mókusokat a parkban, és várom a hóesést. furcsa, ennyire első koncertjeimen izgultam utoljára.

jobb híján ezt a kisfilmet ajánlom figyelmetekbe.
valamint a svéd Cult of Luna Salvation című albumát.


waiting for you.

nyomj rá: napló, propaganda

bármennyire is szárnyal e blog olykor félirodalmi magasságokban (vagy legalábbis hitetem el ezt ügyesen kedves olvasóimmal - ezúton is üdvözöllek titeket!), most a prózai kelet-európai egzisztencializmus mocsarába süllyed s valószínűleg egyhamar ki sem mossa magát onnan.

21es karika, valamint beható pasolini-ismeret erősen ajánlott.

mintha gondom se lenne más, csütörtök ebédre sikerült találomra szárazbab főzeléket fogyasztanom (a vendéglátóipari egységet csupán gyanúm nem teljes megalapozottsága miatt nem nevezem meg, azonban ez már a második hasonló eset). tapasztaltabbak itt már előre sejthetik az események tragikus láncolatát: igen, megtörtént ami megtörténhet - sőt még az is, ami nem. egyszóval este tíz körül már éreztem, itt valami nagyon nincs rendjén. és ekkor kezdődött a halál 50 órája, a lét határán egyensúlyozva. igyekeztem amennyire lehet, szalonképesen túlszárnyalni a kritikus időszakot.

mellékhelységünk ellen módszeres, többszöri csapásmérést hajtottam végre hajnali órákban (ezzel nem utolsósorban önmagamat is az alsóbbrendű foslény kategóriába helyeztem). becsszavamra kegyetlen volt, s aki ismer, mire vagyok képes egyéb vegyianyag képzésben: exponenciálisan léptem előre a listán. szó szerint mészárlás zajlott, a szerves kémia legveszélyesebb vegyületei csapódtak ki. alienek, savtámadás, sárkányláng és egyéb fikciók fel sem értek ehhez.

különösebben nem vagyok rá büszke, sőt - mindenesetre az első havas hétvége ennek jegyében és otthoni vackolással telt. amúgy a vécén olvasás remek dolog, csak ne ilyen apropóból döbbennék rá.

nyomj rá: napló

az ön fantasztikusan fejlett fizikumának köszönhetően a felépülési idő nem hosszabb, mint két hét.

igen, ezt a mondatot vitrinbe teszem.

lányok, aki először súgja ezt fülembe tegezve, azon nyomban viszem az oltár elé.
ezúttal nem viccelek.

nyomj rá: citat, napló

érdekes hypochondrikus jelenség ahogy egyre jobban érzem a jobb térdemben a fájdalmat. talán ha ki sem derül, nem is figyelek rá, vagy csak egy legyintéssel erősebben hajtok a kelleténél. viszont a talpam olyan szinten jelez most már, hogy nem is gondolkozom műtét kérdésén. szükséges, különben ez csak jóval rosszabb lesz. most még télen szívesebben fekszem ágyban, hogy tavaszra felépülve már lefuthassam a kört a szigeten. talpgörcs és zsibbadás nélkül.
s valahogy megint mehetnékem van. tavaly ilyenkor is volt már, de most már jóval erősebb. még szerencse, hogy fordítani és önéletrajzokat küldeni ágyban is lehet :) vissza is szereltem otthon a wifit a biztonság kedvéért.

elkészült a mocun borítóterv is, munkában vagyok még a majd egy éve felvett, de lemezre nem kerülő két számmal is. kicsit tovább tartott a munka, mint eredetileg terveztem - igaz, hogy a legtöbb munkával járó változat mellett döntöttünk. legközelebb szerencsére kevesebb teendő és szoftverek közti munka vár majd s az is nagyon valószínű, mindent nem vállalok be, mint ezúttal. példának okáért mastert. komolyan mondom, a jelenlegi master árak mellett (3500-5000 / szám) egyszerűen nem is érdemes elkezdeni próbálkozni itthon, úgyis jobb eredményt kapok a vasakkal és komplett UAD-1el dolgozó arcoktól. nekem ugyan csak TC PowerCore jutott :p amivel maximálisan elégedett vagyok. pont arra jó, amire használom - demózásra.
és most végre lesz időm saját anyagomra is - olyan régóta ígérgetem már... és színpadra is kell állítani, amint lehetséges. van pár feldolgozásötletem promóció és érdekesség gyanánt, utána úgyis mindenkit bepasszírozok saját kis világomba. ebből a buborékból nem lehet kitörni.

az utóbbi pár napban felértékelődött szememben a skype, most hogy itt nincs vonalas teflon, különösen sokat segít az ingyenes kapcsolattartásban.

jobban belegondolva semmit nem haladtam előre év eleji elhatározásomhoz képest. sajnálom. valószínűleg pár dolgot elrontottam már az elején, néhányat csak később, néhányról pedig még nem tudok :) csak sejteni sejtem, hogy jó irányban haladok újfent és a deklaráció eredményt szül. you never know, and if you think you do, you might be wrong later.

hiába van gyönyörű őszünk megint, enyhén befordultam az utóbbi időben talált zenéknek köszönhetően. a teljesség igénye nélkül álljon e lista:
kwoon - csodaszép akusztikus ambient
the birthday massacre - kakukktojás, avagy az én diszkóm
amiina - kedvenc vonósnégyesem
shape of despair - funeraldoom, dead can dance in metal

és mennyi minden van még a fejemben, ami mind erre a blogra kívánkozik. remélem hamarosan lesz rá időm. ne haragudjatok.

nyomj rá: napló, propaganda

tystnaden
a hosszú csendnek csak az volt az oka, hogy elindult a körforgás, ami úgy látszik s úgy hiszem, Magyarország sajátja. itt nincs szünet, nincs félreparkolás, leállás és égbámulás, mint Jokkmokk és Porjus között félúton az erőműnél.

úgy néz ki, remekbeszabott születési rendellenességem derült ki. tehát ha mentálisan még nem is, de fizikailag már orvosilag igazolható: el lettem baszva.


nincs ez elbaszva, csak másra jó
és ez egy nagyon fontos útravaló, melyet jó ha megjegyeztek. ti, mind. nem érdemes izgulni semmiségeken, amikor tényleg kisebb csoda, hogy ennyi jó dolog is történik velünk. azért elég közhelyes és nyálas ez, nemdebár? kiváló lelkész lennék, úgy érzem, csak gyóntatáskor törne fel belőlem sátáni kacaj. rengeteg nagyon jó barátom van és ez nagyon-nagyon bennem tartja a lelket.


so when i turned she just teared along for hugging
ez a legújabb zenekarnév-ötletem - de még az is lehet, csak dalcím lesz valamikor később. hegedülni szerencsére nem lábbal kell.


nadja
addig is íme legújabb felfedezettem
i have tasted the fire inside your mouth. és mennyire találó.

nyomj rá: napló, citat, propaganda

irtó tevékeny és ha minden összejön, termékeny lesz ez az ősz. gyors kapcsolás, zenei körkép:

mocunnal e héten készülök el a lemez keverésével és az első masterrel. ez utóbbin még lehet, hogy változtatunk, csupán a mai kor követelményei miatt - sajnos, manapság messze nem a dinamika, hanem a szénné limitált és végig -3 dB szóló pop és metal anyagok uralják a piacot. ezzel csak az a gond, hogy az emberek hozzászoknak a torz hangzásképhez, amit ráadásul elég buta felbontású mp3ban kapnak meg, kicsi és zömmel rossz teljesítményű hangszórókon.
node a mocun se szép, sőt, csúf. mindenesetre nagyobb dózist kaptok belőle ősz folyamán, több és gyakoribb szeánszok képében. Balázsnak hála, van borítónk, András keze munkája pedig itt látható:
a vadiúj mocun oldal :p


időközben a godlike is felcseperedett, mi több, próbára kész zenekarrá érett. az Attila által összeállított négy számot secc-pecc alatt összeraktuk egy vasárnap alatt, próbálni havonta fogunk, vagy néha gyakrabban, koncertezni pedig még idén - immár e név alatt (s a penta concordia egy időre visszavonul). Pityesz kiváló dobos, rengeteget fejlődött pár év óta, mikor először láttam. Tachu is jó arc meg biztos pont lesz, Attila betonprecízen játszik és átlát mindent, Fógi meg falszaggatóan hörög. tényleg durva közelről nézni. már csak egy visszafogott szintis kéne, aki nem tíz ujjal csap bele hangszerébe - jelentkezz most!


megbeszélés alatt van egy harmadik csapat is, ahol csak kisegítenék. erről majd később, ha tényleg beválunk egymásnak és érdemben tudunk együttműködni.


s nem utolsósorban nekiállok saját anyagomnak is, Crash Gordonnal. ez a legegyszerűbb - elsőre magamban akarom letisztázni a képet. szerencsére rengeteg segítő ember vesz körül, igazán nem lesz probléma társakat találni, akik segítenek élőzésre is fordítani ezt az alapvetően finom elektronikára épülő vonósokkal tűzdelt lélekre ható zenét.


s emellett segítek egy igen érdekes trailer zenei aláfestésében is - vincent, innen is kösz, hogy szóltál! - ami rengeteg tapasztalatot adott igen rövid idő alatt - de ezzel még adós vagyok, igyekszem ezt is e héten letudni.


az már tényleg csak kis fricska, hogy munkahelyemen a tavalyi xmas party kapcsán megkerestek, ugyan már, idén is menjek. most őszintén, hogyan jutna rá időm, még ha annyira akarnám is?

nyomj rá: zene, napló, mocun, godlike

azért az már számomra is meglepő volt, mennyiszer haladok végig ugyanazon az úton. hányszor jelenik meg ugyanaz a kép. hányszor hallom ugyanazokat a szavakat és hányszor álmodom végig.
kimondhatatlanul szerencsés és boldog vagyok - pedig az égvilágon semmi nem történt :)

nyomj rá: napló

itt van, két sarokra és három percnyire csupán. meghatározó momentum, egyre közelebb.

örültem, hogy a skandináv képeknek sokan örültek. és a keynote-os előszónak is.
fel is tettem a svenska menüpont alá, töltsétek és gyönyörködjetek a grafikában.
ha lenne vagina a powerbookomon, feleségül venném azon nyomban. imádom.

nyomj rá: napló, sverige

mert mégis mi olyan csábító egy északi városban, ahol télen hideg is lehet, amellett hogy sötét van?

az élet menete.
ezek eléggé nagy szavak, talán túl patetikusak is - mindig is utáltam a patetizmust és az érzelmileg túlfűtött mítoszokat gyártó késő romantikát, amelynek itthon, Magyarországon oly nagy hagyománya és irodalma van, még a mai közéletben is - de arról van szó, hogy az ember belülről érzi, hol van otthon. hol van összhangban saját ritmusával.

és Svédország és én azonos ritmusban működünk.
ugyan nem voltam sok helyen életemben (azért kevésnek sem mondanám azt a tizenhat - ha jól számoltam, tényleg annyi - európai országot. igen, nem voltam kontinensemen kívül és be kell valljam, nagyon nem is vonz más. esetleg Marokkó az, ami jobban érdekel. viszont sehol máshol nem éreztem annyira kényelmesen otthonosan magam, ahol minden pont ott van és pont úgy elérhető, ahogy én gondolnám, ahogy számomra ideális és egyértelmű lenne.
nézzük csak: minden harmadik srácon hangszer lóg az utcákon. minden második ember bicajjal közlekedik. kiépített és tiszteletben tartott - nem kutyasétáltatásra és andalgásra használt - bicikliutak vezetnek a városban. 21. századi technika és közlekedés ötvöződik a barokk/neoreneszánsz épületekkel és sok kis apró szigettel a tórendszer és tenger határán. ahol a város központjából néptelen tópartra jutni és ott sétálni csupán 50 percbe telik. ahol 70 koronából (kb 8 euro) jóllakottan és degeszre tömve távozhatom bármelyik étteremből. ahol van cider ellenben iszonyat drága az alkohol. ahol nem cigarettáznak az arcodba. és ahol nem lépnek a lábad elé, még csúcsforgalomban sem.

és ahol nem néznek a szemedbe az utcán. nem néznek, még a törékeny szőke lányok sem, pedig sokuk elé odavetettem volna magam a pocsolyába hogy gerincemen át lépdelhessenek tovább. és be kell valljam, ez nagyon zavart. mintha kívülállóként, vagy egyfajta láthatatlan emberként lézengenék körülöttük. pedig tudtam beszélni velük, ha kellett. pedig svédül szóltam, ha akartam és addig mondtam, amíg meg nem értették, fel nem fogták és nem válaszoltak. és akkor nagyon gyorsan meg kellett értsem és válaszolnom és igen, ez a szövegértés, gyors válaszolás, gyors nyelvhasználat nem ment. elnézést, Bradák, de ez egy igazi bradáki poén lenne, hogy nem nekem kell gyors nyelvhasználattal rendelkeznem, hanem ugyebár Andreáknak és Kristináknak. kösz, nekik megvan az adottságuk, jelentem.

Stockholmban az a meglepő, ahogy a forgalmas nagyváros képes nem átláthatatlan, kusza káoszként működni. sokkal inkább van helye a pihenésnek, látványnak, mélázásnak. akkor is, ha épp egy metróállomás felé sétálsz és az utcában álló nagy, terebélyes fa pont eltakarja a szomszédos sziget körvonalait. vagy amikor átnézel a Gullmarsplan felé vezető cövekrengetegen álló hidak alatt a ligetek felé. vagy ahogy feltárul a Kungsholmenre vezető híd bal oldalán a Gamla Stan és Riddarsholmen. ahogy a napfényben fürdik a Kastellsholmen.

Karinthyt kezelték Sältsjönél és bizony, az odavezető külvárosi hév menetrendje azóta sem sokat változott. időközben a Slussennél már két másik metró megy át, percenkénti követéssel. ez is modernitás és a hagyományok szép egymás mellett élése. noha elég sok már a bevándorló, akik közül a keletiek nem veszik át a szokásokat és megmaradnak saját kultúrájuk mellett így a svédek alakulnak inkább a prés alatt, noha ők ennek mintha tudatában se lennének. a híres északi individualizmus eléggé léket kap az ázsiai és afrikai kollektív összetartozáson.

és most kicsit elringatózom, mint a Mälaren partján álló hajón tettem volt. fejembe szállt a dohány és eltakar az éjszaka.
mai nosztalgia táncdalcsokrom: in the woods... - omnio (erősen ajánlom)

nyomj rá: napló, sverige

épp a frissen beüzemelt vízipipa társaságában tolulnak fel az emlékek. kacsa utcában a helyzet változatlan, mondhatni egy hónap után kialakultak a rutinok, megvan a helye mindennek, csillog-villog a lakás. ha Fanni visszajön, esküszöm nem ismer rá, jobb, mint újkorában.

és szép lassan vendégeim is vannak, mindenki megteszi a szükséges vizitet, kiül az erkélyre, ami még este is derűs és nyugodt hangulatot áraszt. a kisbolt nekem lett teremtve, gusztusos kis kávépultjával együtt. egyedül a közeli - értsd: az utca másik oldalán álló - fogda éjjeli történései zavarnak kissé. múltkor épp uszodapartiról hazaténferegve voltam szemtanúja egy fogvatartott fegyelmezésének. mit mondjak, nem bántak vele kesztyűs kézzel, még a hangszigetelt ajtók mellett is lehetett hallani ordítását.

nade hat a kávéfüst és nem hagy nyugodni a sarkkör.

nyomj rá: napló

utóbbi napjaim másról sem szólnak mint szervezésről, albérletről, utazásról - igen, megint észak :p - és viszonylag kevés, azt is lustán elhevert szabadidőről. nos, július enyhén izgalmas lesz kezdve az összeköltözéssel Krisztiánnal - nem lettem buzi, sőt - pár felvétellel és mocun lemez borítóstul véglegesítésével (remélhetőleg végre, talán :) valamint állandó kimozdulással.

tekintve hogy ma pár óra múlva irány Stockholm, így viszlát megint. igazából nem sűrűn vezetem ezt a blogot, pedig gyűlik a mondanivalóm bőven :p mindegy, talán lesz időm északon diktafonozni ha már csak rénszarvasokkal és jámbor jávorborjakkal vet össze a sors. aztán meg egy jávorkancával, hej.

utóbbi napjaim az alábbi lemezek hallgatásával teltek:
Mayhem - Ordo ad Chao
ez királyság. necro as fuck, black as hell. Csihar nyüszít, Hellhammer állat pontos mindenféle editálás nélkül, Blasphemer egyedül is szétgyalul gitárral, Necrobutcher meg van. ez a totális széthullás zenei analógiája kérem, nem esti mese és nem elsőrandis diszkóslágerek gyűjteménye. erősen ajánlott, 20as karikával.

Paradise Lost - In Requiem
alap kedvenc britjeim. és már tizenegyedszer és megint csavarnak a formulán. viszont ezúttal az előző, a saját nevű jobban tetszik, kerekebb és érettebb dalok vannak rajta, igaz itt meg többféle nóta, bár kevésbé jók. vagy kevesebb üt tarkón mint vasrács. azért a Beneath Black Skies és Unreachable igazi antológia várományos, és az Everything But the Girl átdolgozás is érdekesen kiváló.

de Lappföldön Cult of Luna szűrődik majd az ipodból, kizárólag.

ja, everything but the girl. de azért szeretlek titeket. kb így

nyomj rá: napló, sverige, propaganda

üdvözlégy és dicsőség néktek!

szó sincs arról, hogy félbemaradna az oldal, sőt (mint ahogy ez látszik). egyszerűen kevés az időm értelmes mondatokkat összeszedni, tekintve hogy jómagam is össze kell szednem gondolataimat serényen rengeteg kérdésben. ha rémlik, ekkor vagy képtelen aludni, ekkor villan be minduntalan többszáz kép villamoson állva és minduntalan úgy érzed, párszázszor már jártál ezen a helyen.

tjugonionde
most kéne megcsapjon az idő szele, ezzel szemben nem onnan érkezik a balhorog. innen üdvözölném női olvasóimat, békesség néktek és boldogság! komolyan. minden megbúvó és mélyen gyökerező cinizmusom ellenére soha ennyire nem néztem fel rátok, akár nevezhetjük ezt rajongásnak is. egyben tudatosult bennem, hogy éves célkitűzésem mekkora balgaság (azért ezzel tisztában voltam kitűzésekor is) és továbbra sem változtattam életem alapvető elemein. munka, zene, svéd, bicaj, barátok és barátnők. jungi introvertizmusom hanyatlóban, szerencsére nem túl gyorsan extrapolálok az ellenkező oldalra, így nem kell hirtelen új mezt húznom. mindenesetre igen sokat beszélgetek mostanában lányokkal és bár gondolkodásom továbbra is matt sovén hím, soha ennyire nem értettelek meg titeket. kiült a megbocsátás szele, nem mintha lett volna megbántás egyáltalán.

sverige i närheten
barátaim és szeretteim, immáron biztos hogy június idusa előtt északra távozom egy ormótlan hátizsák keretében. célom Abisko, a sarkkörtől északra jóval. jelenleg 4 fok van és esik, de holnap hó is lesz. a múlt heti -1hez képest felmelegedés tart, jön a két nap nyár. már látom, pont akkor leszek ott. amúgy swedish rail pass és tagluffare. jättekul.

zeneileg meg kisebb változás állt be enyhe időhiány és jóidő követelte természetjárás és bicajozás következtében. egyrészt mocunnal kész a lemez négynegyed kivételével, ami iszonyat kemény feladat, de megoldom most már. másrészt Petheő Attila összeszedte a godlikeot végre és írt öt dalt. remek. nem gondoltam volna, hogy sebeimre gyógyír lesz újfent a gothic doom/death, pedig így van. sutba az énekléssel, death sound kell ide, ütemes és érthető riffek, végig hegedű és hörgés végig. romantika, a kurva anyád.

szóval a többi projektemtől innen is elnézést kérek, rátok is lesz időm, ha már megérkezik a cubase studio4. amúgy a nyári fesztiválokon megint ugyanaz a tíz buzi magyar táncdalegyüttes szerepel. tegyetek nekik a szívességet, menjetek máshová mulatni.

tulajdonképp megint ki akartam adni mérgemet hónapnyi mindennapos kerékpáros tapasztalataimmal felvértezve, de rövidre fogom: Budapest veszélyes hely. ha nem az autók és figyelmetlen sofőrök miatt - pedig kereszteződésekben már direkt az első várakozó után kerülök, hiszen észre sem vesz és át is hajtana szemrebbenés nélkül pöpec magellan corvus gépemen - a lábaimról nem is beszélve, az utóbbi hetek ízületi fájdalmai (na ez az öregség, mennyire örültem neki éjjel kettőkor térdem miatt felkelve) után tulajdonképp értük nem is lenne kár (dehogynem) - hanem a szintén két kerékkel száguldó setétek miatt. igen, azt kell mondjam, a kamikaze hajtáspajtások a legveszélyesebbek. remélem, hamar találkoztok egy ifa hátával, vagy a szembenjövő négyeshatossal és akkor hirtelen meggyónjátok bűneiteket. van mit.

elérkezett az a meleg is, ami nálam lélektani határ. nekem ennyi elég, nem kérek a negyven fokból. irány a természet, bicaj, kirándulás, frizbi és jókedv. esténként a Jókai téren leszek a Kiadóban, múltkor is ott szolgáltunk fel és takarítottuunk Bradákkal. viszlát.

nyomj rá: napló, sverige

bármennyire hihetetlen, egész jól gazdálkodom mostanában az idővel s ennek köszönhetően kézben tudom tartani az igencsak szerteágazó tevékenységeimet. tekintve, hogy három hónap el is illant ebből az évből, gyors számadást tartok.

mocun lemezzel áprilisban végzünk, ami a hanganyagot illeti s végre nekiláthatunk a szervezésnek és koncertezésnek is. persze ha csak erre tudnék koncentrálni, már rég készen lenne, de lassabban őrölnek a malmok. mellesleg nem is biztos, hogy ez baj, mivel így van ideje minden dalnak leülepednie s végiggondolni, mit is akarunk hallani s hallatni egyes helyeken.

ezután saját projektemmel szeretnék elsősorban foglalkozni, ám ezt bármikor meg tudom oldani s nem is szorulok rá nagyon más segítségére. minő véletlen :) egy régi csellós ismerős nemrég keresett fel ha nem is feltétlen emiatt, de ez is szóba került. van egy elég jónak tűnő ötletem, ami számos magyar metal csapatnak remélhetőleg szintén tetszeni fog.

a most már pár koncerten életképes penta concordiából Attila belevágott a már egy ideje tervezett új csapatába, ami a godlike nevet viseli. hatan, mint a gonoszok, eléggé kipróbált és viseletes arcok vagyunk mind. értelemszerűen súlyos doom, az, amit még 15 éve gothicnak hívtak harisnyakötő, vörös rózsák és mónikák nélkül. az a stílus, ami nélkül el se kezdtem volna zenélni anno.

és ahogy időm engedi s megismerem a samplerezés alapjait, megnyitjuk a pokol kapuit a fejemben salo120 kódnevet viselő ipari szörnyeteggel és letaroljuk az erre fogékony arcokat.

az, hogy emellett svédül karaokéztunk csapatban s nyertünk kedvezményt így minden valószínűség szerint lesz végre egy svéd csoport, ami nem esik szét, már csak hab a tortán. és nem utolsósorban áprilisban már nem veszek bérletet, hiszen annyira jó az idő, hogy már csak bicajjal szabad közlekedni.

van szerencsém új izlandi zenékhez, nevesül az apparat organ quartethez és Skúli Sverrisonhoz. mindkettő remek és újító muzsika, mint szinte minden, ami a 12tónar.is kiadóhoz köthető. nem véletlen, hogy azon zenéimet, amelyek belevágnak az érdeklődési körükbe, már küldöm is postával a szigetre.

egyébként meg minden a helyén van :) majdnem minden, de az is már a helyére kerül. április 30ig :p

nyomj rá: napló, zene, propaganda, godlike, mocun

nem tudom, hallottatok-e bizalmi játékról.
a szabályai ropaant egyszerűek. társaságban vegyetek magatok elé egy piros és egy kék kártyát. adott jelre mindenkinek fel kell emelnie valamelyiket. ha mindenki pirosat tesz fel, kaptok 1-1 pontot. fordított esetben, ha mindenki kéket, veszítetek 1-1 pontot. köztes esetekben kékek mindig nyernek, pirosak veszítenek pontokat.
vajon eljut-e a kéket rakó eszébe a gondolat, hogy rakhatna pirosat is s az eredmény érdemben nem változik?

vajon ki lehet-e szabadulni a szorításból, ha egyszer elkap a magány és kapzsiság?

nyomj rá: napló

pont két éve fogtam padlót. azóta nem láttam reményét, hogy sikerül felállnom onnan.

ma sikerült.

(az érthetőség kedvéért ez a jel: å angström, azaz a svéd abc karikás a betűje, kiejtése: ó. ha sokan használnátok az utf-8 kódolást a régivágású iso vagy az igen elkúrt windows-1252 helyett, nem kéne ilyeneket írogatnom. térjetek át utf-re még ma és lássátok meg, az jó.)

nyomj rá: napló

ez az, ahol most tartok. amit érzek minden egyes lépésben. hiába, csak a biztos érdekel.
anyagias látásmód? más elvek illetve lehetőség feladása? ugyan.

számolnom kellett magammal. igenis, vége a növény-hal étrendemnek, igaz, továbbra is
nézem, mit eszem. már nem válogatás nélkül.

Mike Patton, te írod minden idők legjobb szövegeit. az élet szép és a nő még szebb.

nyomj rá: napló, zene

tegnap épp Anathema koncertet adott a dina.tv streamben. sajnos nem találtam még stream rögzítő programot, ettől függetlenül is roppant érdekes volt megnézni a három Cavanagh-tesó csapatát. the working class of northern england. egyrészt már évek óta nagyszerű programot tolnak, másrészt megtanultak zenélni is valamelyest. azért a Crestfallenes indítás sem volt egyszerű 15 éve, s azt is belátták mára, hogy legtöbbünknek az Alternative4 tetszik, azért még mindig tudnak meglepetéseket okozni.

hiába játszottam együtt Dannyvel együtt párszor, ennyire a játékra talán csak egyszer figyelt oda. mindent egybevéve a liverpooli srácok továbbra is hihetetlen érdekes színfolt, szóval az ismerkedést csak javasolni tudom. és az egyik záró számként elővezetett Portishead dal Lee Douglas beugrásával - nagyon finom volt :) what a voice! na ezért más ez a csapat.
bár azt hiszem, nekem akkor is az a koncert marad meg igazán, amikor Dannyvel, Davevel és Vinnievel együtt játszottam. jó dolog zenére fogékony emberekkel zenélni, elmondhatatlanul jó.

nyomj rá: zene, napló

vasárnap Bradákkal megnéztük Pálfi György új filmjét, a Taxidermiát.

Szabó István Mephistoja óta a legjobb magyar darab, legalábbis számomra mindenképp. kellően átgondolt történet, nagyon finom és honi filmhez képest meglepően találékony és hatásos poénokkal és pontos szociográfiával. ugyanakkor a fikció pompás, az analógia és irónia elsőre érthető és látható, ennek fényében benne van minden, ami a Kárpát-medencében történt az elmúlt 60 évben.
ne ragadjatok le a húsnál és pengénél, macskánál és fütyinél, mert itt rólunk van szó, akik szüleikhez és nagyszüleikhez képest megint új élethelyzethez igazodnak. és nekem ezért tetszik igazán ez a mozi. nagyon nem lepődnék meg, ha jópár év elteltével Mechanikus Narancs-féle kultikus státuszba kerülne. ha máshol nem, legalább otthon. ez azért enyhe keserű mosolyra késztetett.

valami oknál fogva nehezen fogadom el az ölembe hulló sikert mostanában. mintha kitérnék előle, hogy ne találjon meg :p pedig egyszer illene már kinyújtanom a kezem. nowhere / catastrophe.

nyomj rá: propaganda, napló, kino

tulajdonképp képtelenek vagyunk elszakadni saját környezetünktől és kialakult szokásainktól. akkor is, ha ez egy zárvány a külvilág kavargó testében. most, hogy megint rosszra fordul az idő, van idő tea mellett elmélkedni. nincs is ennél jobb: tea, lámpás, könyv, ágy.

természetesen ellentmondásos, hogy itt írom le, nem vagyok megmondó ember. de tényleg nem. ha valamit biztosan tudok, akkor azt mindenképp, hogy képtelenség bárkit is megváltoztatni felnőttként. nem kell minden kérdésre választ várnod, sürgetned. van, ami nem változik és nem alakítható. viszont időben kell lépni és felismerni a döntések fontosságát. fontos a kezdeményezés és nem csak akkor, ha összetalálkozol egy vörössárkánnyal.

néha úgy érzem, roppant kivételes helyzetben vagyok, hogy ítélhetek. de már nem török feletted pálcát.

nyomj rá: napló

fogalmam sincs, mi kerülhetett az éterbe idén. valaminek kellett történnie, hiszen az elmúlt két hétben szinte mindegyik volt barátnőmmel találkoztam vagy beszéltem megbeszélt vagy véletlenszerű alapon. kissé időörvényben is éreztem magam - olyan múltidézés, amiből nem tudsz kiszakadni. komolyan mondom, ha megterveztem volna sem történhetett volna teljesebben.

időközben meg készülnek a dolgok zeneileg. kicsit tartottam tőle, hogyan tudok itthon felvenni és dolgozni, de kiválóan megy, komolyan mondom. még pár éve kifejezetten tartottam az elején a felvételektől, ma már szerencsére alig jön elő a félsz. mintha a sok edzésnek lenne értelme is, vagy legalábbis ezzel próbálom nyugtatni magam. viszont ami a legfontosabb: este még simán bírok három órát, koncentrációval is és nem csak hetente egyszer.

elővettem a volt déli sáskás erősítő gyakorlatokat is reggelente. így is elértem a 67 kilót, amit eddig soha, semmilyen körülmények között nem sikerült. igaz, amikor mértem, teljes ruházattal álltam a mérlegen. a 66,6 mégis jobban hangzik.

nyomj rá: napló

ha semmi más nem történne - de történik persze - csak az, hogy készen vagyok a mocun első keverésével, már ezért megérte ennyit foglalkoznom zenével. az a helyzet, hogy talán tíz éve már, hogy ennyire tetszett volna saját anyag.
és amennyire nyugodt zene elsőre, olyan megrázó volt hallgatni.

mindig az az örök gond zenével foglalkozó embereknél, hogy saját dolgaikat nem tudják szűz füllel hallgatni. az ember eszébe jut az utolsó potméter állítás, felötlik a kétség hogy kevesebbet kellett volna tolni, s utólag is félkésznek tűnik a végleges. más kérdés, hogy ostobaság azt hinnünk, valami valaha is elkészül, de ez sosem tudatosul.

aminek nagyon örülök, hogy most ez az érzés egyáltalán nincs jelen. hallgatom ezt az első próbálkozást és már nem vagyok képes - s mennyire örülök ennek - a technikai részletekre figyelni. lehetne, persze s megy is, amikor dolgoztam vele - de azt hiszem, talán elsőként összes eddigi felvételem közül ezt képes leszek többször meghallgatni. mert nagyon tetszik.

nyomj rá: napló, mocun

szerteszét a virtualitás különböző oldalain csupa panaszoldalakat láthat az emberfia. a szerzők többsége lelki bánattól vezérelve önti ki ismeretlen olvasói előtt saját érzéseit, ettőll várva a megújhodást és észhez térést.

hiába.

én azt szeretném leírni így 2007 elején, hogy nagyszerűen érzem magam a bőrömben.
igaz, nem minden tökéletes, de kiválóan vagyok, soha ennyi kedvem nem volt dolgokhoz és még a legundorítóbb szemét húzásokat is egy vállrándítással - esetleg kéretlen szófordulatok használatával - el tudom intézni. persze panaszkodni és sajnálkozni továbbra is szokásom, viszont az teljesen biztos és megkérdőjelezhetetlen, szeretek élni nagyon és nagyon szeretem, ahogy élek. lycka till!

nyomj rá: napló

s lőn újév. észre sem vettem, hiszen egészen mostanáig szinte egy az egyben a tavalyi ismétlődött. vagyis semmi érdemleges nem történt. mivel nem szokásom az újévi fogadalom, így jobbnak láttam csak számbavenni teendőimet s akármennyire hihetetlennek hangzik, de egy kezemen meg tudom számolni őket. ez azt jelenti, hogy jó esetben márciusig tényleg sikerül mindet megoldanom.

szilveszteri tapasztalatom megerősített abban a képtelenségben, hogy ilyen partin nincs lehetőség megalkuvásra zeneileg: a pálmát a '70es diszkó viszi el s konkurenciája nincs - legfeljebb a hajnal kettőkor felcsendülő Zámbó Imre dallamok. akinek ez kevés lenne s többre vágyik, egyedüli lehetséges választása az északi fekete fém lehet. hardrockra és népszerű metálslágerekre szilveszterezni ugyanis buziság, azaz a szociális kirekesztődés felnőttkori megpecsételése. márpedig szilveszter azon kevés partik egyike, ahol annyira semmi nem történik egyébként, hogy tulajdonképp mindenki egy idealizált időpontra fogva eresztheti el haját, foghatja meg a szomszéd nőjét, tarthat italkóstolót.

be kell valljam, azért nehéz úgy belevágni 2007be, hogy pár célomon kívül tulajdonképp semmi biztosat nem látok előre. jobban belegondolva ez eddig se volt másként, de a kénytelen szembesülés a balkáni mizantrópiával mindig északra űz gondolatban. ott tényleg nincs alternatíva :p

nyomj rá: napló

kiskarácsony. csak anyámmal. tegnap este vacsora Horgásztanyán, majd Kontroll. nem tudom miért pont az, de az utolsó jelenet Bella Eszter-féle angyallal egész karácsonyi.

istennel való kapcsolatom mindig is furcsa és értelmezhetetlen volt. másoknak.
sosem kereszteltek meg és ennek örömére máig őrzöm a szocialista névadó ünnepség okmányát. szüleim természetesen névnapomat nem ma tartották, mégis kibaszás lett volna a gyerektől megvonni egy újabb ajándékot.

de most istenről van szó.

számít-e, hogy van? számít-e, hogy nincs? egyik sem.
egyetértek Bergmannal, nem ez a fő kérdés. a fő kérdés, hogy akik itt vagyunk nap mint nap egymás mellett, mit kezdünk egymással. minden emberben megvan a képesség és az adottság dönteni és választani. hinni és bízni a másikban, feltétel nélkül szeretni és megbocsátani. én hiszek az emberekben. akkor is, ha sorozatosan mást tapasztalok tőlük. de nem :p

nagyon szeretem a környezetemet és nem változtatnék rajta. természetesen ha tudnék, átrajzolnék pár kapcsolatot, viselkedést és meggyőződést, de nem tehetem. és a mostani keretekkel is elégedett vagyok. ha istennel beszélhetnék, megölelném. nagyon hasonlítana nagyapámra, csak szótlan és mérhetetlenül szomorú, mégcsak nem is haragos. nem tudnám hibáztatni, igaz, nem is akarom. mosolyognék rá.

father
give us today what is needed
give it all
father
thy will be done on earth
and in the hearts
for ours is the kingdom
and the power and the glory
forever

én így gondolom.


kiskarácsony.
Bradák például egyedül karácsonyoz most. mondtam neki, jöjjön át, de nem akart zavarni.
ha jobban belegondolok, inkább egyedül karácsonyozzon az ember, mint olyasvalakivel, akit előtte már párszor kirúgott és történetesen épp egy hetük maradt a szeretet ünnepéig összeácsolniuk valamit megint. érdemes, ezért? szeretet, bizalom, hit, remény. gyűlölet. kétségbeesés. félelem.

emberek vagyunk. és jó dolog embernek lenni. jó dolog vétkezni, bonyolítani, bajlódni, majd tanulni és változtatni.
a lehetőség és a képesség adott.
hálás vagyok érte.

nyomj rá: napló, kino

ad absurdum. generally more worried than married. will you love me now? waiting for you. finland. black earth.

íme egy gyors összefoglaló az évről.
talpraálltam. kiléptem abból, ami ismétlődik s nem vezet előre. de nem kaptam megoldást egyetlen bajomra sem. ugyanakkor nem foglalkoztam eléggé az új tanulandó dolgaimmal. mondhatni, elszórakoztam az időt, de ugyanakkor meg nem - rengeteget tanultam. s nem utolsósorban még jobban lehiggadtam. még kevésbé lehet kibillenteni egyensúlyomból.

most is kaparnom kéne, csúsznom a padlón, s ehelyett teázom, Bohrent hallgatok és teázom.
holnap felkelek és zenélni fogok délután. felveszünk az új lemezhez - most ez cél, befejezni még ebben az évben keveréssel együtt. keep it silent - it is called mocun.

2007 year of the Pig
bővelkedés és aratás. munka és gyümölcse. földművelés és pihenés. bőség.
de dolgoznom kell rajta, egyébként nem válik valóra. túl sok tervem van, hogy mindet leírjam, így legyen elég annyi, kevesebb a célkitűzésem, mint 2006ban, viszont többet szeretnék kezemben tudni.

most már beszélhetünk. kávézhatunk. miről is?

nyomj rá: napló, zene

meglepően tiszták az éjszakai járatok. a hajnal f2es 908as kényelmesebb volt Cinkotáról, mint napközben. szóval BKVról először esve szó e naplóban – a pesti éjszakai járatok messze legjobbak kiszolgálásban és szervezettségben kontinensünkön. és ez nagy szó.

alvási csapdába kerültem a napokban. egyszerűen nem tudok négy óránál többet aludni, s ez nem jó hír – bár egyáltalán nem vagyok fáradt. még annyira nem. a fene se érti ezt a bioritmust, valami nagyon nincs rendben. hármat találhatsz – az első után hátat is fordítok.

ma hajnalban Kluteot hallgattam hétvégi rávezetésképp, erre délután kiderült számomra, pont előtte játszik Blim az A38on. jézus. azt hiszem, szükséges összeállítanom egy kulturális ajánlót ezen őszre, már én sem látom át lassan, mi folyik Pesten:

szept 16 A38 – Blim
szept 16 mokkacukka – Klute
szept 19 SüssFelNap – IstenHátaMögött
szept 23 mokkacukka – Adam Freeland
szept 26 Kultiplex – Enslaved (norsk)
szept 30 MarcoPolo – The Penta Concordia plays Katatonia
okt 6 A38 – Satyricon (norsk)
okt 7 Freeport – Katatonia (svenska)
okt 14 Kultiplex – Wendigo
okt 17 SüssFelNap – Gire, Korog, Aebsence

és még mondják, véget ért a fesztivál időszak. kérem, hiszen csak most kezdődik el. azért azt már nem merem garantálni, hogy mindegyiken megjelenek, de jó eséllyel errefelé leszek. ki szeretném emelni a Penta Concordia estet érintettség okán. néhány dalban ugyanis érdekelt vagyok, bár Jónáséknál sose volt vonós, pedig akár lehetne is. nem, nem én.

abszolút listavezető hír, hogy jövő héten érkeznek a tc konnekt 24D külső firewire hangkártyák. ára a konkurens focusrite saffirenál negyedével több, cserébe három tavalyi fejlesztésű dsp pluginnal, valamint 8 sávnyi ADAT ki- és bemenettel ad többet. az már tíz sáv előfokostul (focusrite octopre le már adott). s/pdif és midi természeténél fogva benne van. bus-powered, designed for laptops. ez bizony aduász a maga nemében, így nélkülözhetetlen eleme lesz gyűjteményemnek.
audiojunkie énem másik őszi vágya egy nagymembrános kondenzátor mikrofon, szóval ha valaki selejtezne Neumann TL103 vagy AKG C414 BII darabokat, ugyan szóljon már – ha kell, térdelek. enélkül AT 4040 SM lesz a megoldás. szoftveresen pedig ableton live 6 teljes verzió és spectrasonics stylus rmx dob plugin vár a sorban. igen, jól olvastad, dob plugin.

saját zenémben ugyanis nem lesz élő dob. miért? egyrészt nem találkoztam még tíz év alatt egyetlen normális dobossal. amelyik pontos és jól játszik, az teljesen idióta, amelyik meg normális, az félreüt és még neki áll feljebb. cáfoljatok. nem beszélve a dobcuccról: elfoglalja a színpad felét, nehéz kihangosítani jól, a pakolás jó része ebből áll – nem egy élmény zsúfolt vendéglátóipari egységen átráncigálni egy lábdobot – és szállítani is körülményes.
nézzük csak akkor: nincs megfelelő ember, kis helyeken iszonyat problémás, simán elnyomhat minden mást, és mit nem mondtam még?
tehát félakusztikus közegben kell a francnak dobos. és ezért sem kérek elnézést :p

nyomj rá: napló, zene

épp fényképeket rendezek, nagyapám fotóit. megtaláltam azt, ahol még az ölében ülök olyan kétévesen. Björk szólt a háttérből.

elsírtam magam.

nyomj rá: zene, napló

igazán elnézést kell kérnem minden ide látogatótól, mert az izlandi beszámolók csak nem gyűlnek, a képeket még mindig nem nézhetitek lentebb a képtárban - és teljesen jogosan bosszankodtok.

lusta dög vagyok.

pedig rengeteg dolog van megint, kissé nehéz is átlátnom őket mind. még szerencse, hogy készítettem magamnak egy kisebb listát - értsd: legnagyobb postit teleírva és kisszekrény oldalára felragasztva így mindig szembesülök vele, mennyi minden van még, ha netán unatkozna támadna kedvem. magamat is megnyugtathatom, nem lesz ilyen, az év végéig egész biztosan nem.

mint Bradák megjegyezte, ha valami nem stimmel nőügyileg, akkor technojunkie leszek és műszaki dolgokat dugdosok össze és találok ki. teljesen jó diagnózis én meg teljesen befordultam ilyen téren, már új teflonnal irányítom a gépet, megy a frontrow és vlc remote, mi több, teljes ismerősi listámat frissítettem. beteg. egyáltalán, miért van szükségem 200 telefonszámra és ismerősre? tudja a jó ég, mintha ezt is kilóra mérnék.

pedig most minden mintha a helyére kerülne megint. everything, but the girl. más kérdés, hogy engem se egyszerű fából faragtak. egyáltalán nem. és nem vagyok egy feladó típus. főleg akkor, ha ott van a perfect drug.

és most érthetetlen oknál fogva, de ott van. the perfect drug. ilyenre se volt példa lassan négy éve. pedig megint semmi esélyem és mégis. a börtönviseltek nem álmodnak a rácsok mögött, mert vágyakozásuk elérhetetlen és így inkább nem is vágyakoznak. ugyan magyarázza meg valaki, miért vetődök megint árnyékra, ráadásul boldogan és örömteli indiánszökellésekkel?

mert elérhető.

találkoztam Andival és Zitával, kislányával. nagyon érdekes volt beszélgetni időhatár nélkül és nagyon jólesett. neki is, úgy vettem észre. Zita meg roppant édes, bár kissé gyerekgyilkosnak néztek, amikor a Jászai téri McDo vécéje előtt eltört a mécses Andi meg pár másodperccel később tört ki az illemhelyről. bájos dolog síró gyerkőcöt kézben tartani, igazán.

de nagyon tetszett.
és ezt egy éve még le se írtam volna.

most már három hete, hogy félvega étrenden vagyok. bár azt hiszem, havonta egyszer eszem valami csirkét vagy zsírmentes vadat, elsősorban a fémek és nyomelemek miatt. és tényleg sokkal jobb érzés könnyű étrenden, sokkalta sokkal. ugyanakkor nem kevéssé problémás így ételeket szerezni 2006ban Magyarországon. azért azt mindenképp megjegyezném, vasárnap reggel 50es pulzust mértem mindkét karomban. 50es - csoda, hogy élek :p

nosztalgia tört rám, teljes '90es évek eleji zenegyűjteményem hiányzó darabjait töltögetem, így újra szól Brother, No Excuses, Unbelievable, Love Buzz, School és persze az egész Infernal Love. kinda i want to.

nyomj rá: napló

kiléptem a dethronersből, utoljára pénteken f10kor játszunk a Zúzda színpadon, majd a neszmélyi borozó felé vesszük az irányt.
számosan kérdezték okát, pedig a válasz nagyon egyszerű. kevés időm van és azzal a kevéssel mást akarok kezdeni. aggódók nyugtatásaképp megjegyezném, van még jócskán tarsolyomban megvalósítandó ötlet.

nyomj rá: napló, zene

norsk, norsk, 101 Reykjavík.

épp itt ücsörészem a dán főváros vadonatúj repterén és várom az este 11es gépet ami átröppent az óceán felett húgomhoz. kissé kegyetlen ez a járat, de bevallom, nem akartam sokat várni az átszállásnál.

mindenesetre meglehetősen sokat értek már svédül így könnyedén kiszúrtam a hazatérőket az idefelé eső járaton. nos, azt kell mondjam, legalább 200 évre van elmaradva az Észak-Balkáni Köztársaság, legalábbis csak a flúgcájgon végzett megfigyelés alapján. természetesen itt nem az intelligenciáról beszélek elsősorban, mert aki eszetlen, az itt is eszetlen, ebben nincs eltérés. viszont abban már sokkal inkább, hogy másokkal - ergo ismeretlenekkel - szemben hogyan viselkedik az ember. és ebben azt kell mondjam, az északiak minden közönyükkel együtt sokkal megértőbbek és figyelmesebbek, mint a Lajtától keletre.

de ez lejárt lemez.
vegyük azt, ami most jön.

az az igazság, Izlandra nem lehet felkészülni. persze lusta is voltam picit, de most őszintén, hogyan tudnék felkészülni egy olyan közösségre, aki saját szabályait és törvénykezését 930 óta változatlan formában teszi? ahol a szokásjog egyben törvény és viszont? ahol a külső érintkezés csak az elmúlt 150 évben kezdődött el, ám mi sem mutatja jobban a hagyományok ápolását, minthogy 90%uknak nincs családi neve egyáltalán (ugyebár a -son, -dóttir végződés nem a véletlen műve).

szóval nagyon furcsa ez a közösség, és az élettere még annyira. van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez a közeg több mint ezer éven keresztül hatalmas hatással van az ott élőkre, igaz, azért nem egy Solaris űrállomás.

tesóm fantasztikus programot állított össze, gyakorlatilag a sziget minden pontján és vesszőjén felbukkanok, így hálásak lesztek a képekért a gyűjteményben.

de basszuskulcs, ki találta ki ezt az idióta dán nyelvet? kb mintha egy német beszélne kínaiul, gyötrelmes. abszolút megértem a svédeket, akik külön nyelvként tartják nyilván a skånska-t és óvnak a legdélibb tartományban lakóktól. más kérdés, hogy Dánia nagy eséllyel pályázik a világ legkedvesebb országa címre, egyszerűen csak elterülni van kedvem két fjord között :p

na most megnézem, van-e már kapu kiírva az FI 217 mellé, aztán aludni is kéne, holnap 7kor már indulunk is gleccsertúrára. viszlát.

nyomj rá: napló, ísland

nos, úgy néz ki, újabb északi országba utazom nyáron. húgomhoz. megvan a repjegy, s már csak a napokat számolom vissza. két hét kint a természetben, viszlát kosz, viszlát autók, viszlát nem figyelmes magyar emberek.

időközben bölcsességfogam se fáj már, hétfőn húzásra került. bölcs lettem. tényleg. az egyetlen probléma, hogy most még nehezen megy a játék. mintha tört csuklókkal gitároznék...

nyomj rá: napló, ísland

kissé se alakulnak jól a dolgok, egyrészt elég komoly akadályai vannak az júliusi izland projektnek, másrészt régóta meglévő bölcsességfogam is most akar előbújni, persze nincs elég helye így már jól felduzzadt az íny. nem baj, holnap svéd dolgozat, átutalás az új számlámra - CIB Bankot ajánlom mindenkinek, egyszerűen hihetetlen jó és intelligens netbank - majd jövő héten hétfőn fogeltávolítás.

valamint nem értem a digital performert, így maradok az ableton/logic párosnál. ableton liveal is készítettem egy mixet, logickal is - ableton semmivel se rosszabb, csak nincs benne annyi plugin és nem annyira informatív master esetén. szóval erre marad logic, egyébként meg vst instrumentek kezelésére vagy gyors audio rögzítésre ableton kiváló. nem véletlen, hogy reznor és a norvégok is rákaptak.

a címben jelzett svéd filmet pedig ajánlom mindenkinek. nagyon. bár máig nem értem, hogy lett ebből dalarnai emberek.

nyomj rá: napló, zene

átjött Bradák szombat délután. az utóbbi időben nem nagyon volt alkalmunk találkozni, az az igazság, hogy ez inkább miattam alakult így, pedig vele imádok beszélgetni, mert szinte biztos, hogy máshol lyukadunk ki, mint ahol elkezdjük.

ittunk is egy picit födelsedåg erejéig, ennek másnap éreztem következményeit enyhén öntudatlan állapotban feküdve még nyolclábú ágyamon.

Bradák véleményére egyébként adok. talán nőket illetően nem, vagy legalábbis nem mindig, de ezt a csekély területet leszámítva respektálom. nos azt mondta, hogy ez zseniális. többet is mondott, de ez nem publikus. majd talán az lesz. így zárásul ...and oceansre tomboltunk egy sort, amúgy 12 évvel vissza az időben, amikor Döme a Sabotage alatt először ugrott a szám végén a hullámzó partiközönség szélén és pár másodperccel az importált üvegcsillár darabjai szánkáztak a parketten.

nade vissza a mához. megint magányos hangulatom van és ez kiváló hír zenei szempontból, bár az utóbbi két napban inkább svéddel foglalkoztam.

a nagy kérdést egyébként tesóm dobta be, mivel férjhez megy még idén. ami nagyon jó, lévén, hogy Izlandon van és ennek örömére nyáron átugrom két hétre.

azonban mindig eszembe jut, mennyire egy nehéz fejű ember vagyok, hiszen inkább vagyok most egyedül, mint egy bárban ismerkedve. hja, kérem. a látszat sokszor csal. mindig akkor vagy a legnagyobb lépés előtt, amikor révbe értél.

nyomj rá: napló

munkás hétköznapokon vagyok túl. és előtt. próbálom egy hetemet 168 órába gyömöszkélni, de lassan már az alvás rovására megy az a mennyiség, amit munkahelyen, próbán és stúdióban, valamint svédórákon töltök. plusz még gépszervízelek, tanácsadok, meg most jövök szalagavatóról. isteni.

és ekkor érzem igazán, mennyire sokan szívják mások erejét. kis idegeskedésekkel, indirekt lebaszásokkal, kisegérből elefántgyártással. és bevallom, ezek a dolgok egyre kevésbé érdekelnek. kívülről biztos érzéketlen fasznak tűnök, pedig csak annyi történik, hogy dolgozom.
ha jobban belegondolok, soha eddig nem volt ennyire munkás és termékeny időszakom korábban. és ez jó. nagyon, nagyon jó érzés. biztos vagyok benne, hogy elő fogok ugrasztani pár olyan nyulat a bokorból, amire senki nem számít.

addig is éljétek túl a hideget.
azt mondják, mondjátok sokan, hogy Stockholm és Svédország túl hideg. akkor ellenőrzöm a dashboard weather widgetjén, íme:
Budapest -4
Stockholm -11
tényleg kurva hideg van odaát. de keddtől már csak -2 a minimum.
ez az, amikor mégse jön össze minden.
az eddigi télen ez a harmadik alkalom, hogy BP melegebb. és elég gyakran nézem az eszközt.

nyomj rá: napló, sverige

nem történt semmi különös. tényleg.

jött újév, jött kig, jött egy ramhiba, majd egy osx reinstall és így már user nevem is adamskij.

és jön a Saffire2 - 8in8out +16 adat sávot kezelő fw 19” rack hangkártya és dsp modul egyben - és az igazi lényeg most jön: tervezett ára 700usd, ill. 500GBP. ez durván 600eur, vagyis ha kedves absolute.hu lecsap rá, mint ahogy a saffire1-el is tették, akkor 150-170e körül hozzá is juthatok. tekintve, hogy a saffire1 2in8outal bruttó 120, nekem megér ennyit ez a különbözet és onnantól kezdve akár a Bazilika tornyánál is felveszek dobot. csak natív dsp fut rajta, de kérem, ezért kell venni powercoret. viszlát, stúdiók! íme

mindenesetre most aztán nagy mozgolódás van cseppnyi életemben. tudtam, hogy ez az évkezdés nem lesz egyszerű, de hogy ennyire nem, azt nem sejtettem. adósságokba mindenesetre már sikerült belevernem magam, meg három havi fizetésemet is előre elköltenem, de három dolognak örülök nagyon:
1. kig - de el ne bízd magad, mert urad és parancsolód levék
2. végre sokat zenélek és nagyon élvezem, a nehézségek ellenére is
3. kezdem élvezni a munkám
perverzitás? ugyan. tényleg tetszik. igaz, rendkívül elfáradok péntekre agyilag, de akkor legalább felhúz egy kötetlen mocun próba. lesz is felvétel két hét múlva, szóval akkor kis körben már hallható lesz, min mesterkedünk.

detróger hírek következnek kérem. rossz hír, hogy az utóbbi fél évben rakoncátlankodó tízezres vonóm végleg megadta magát szombati koncerten - a Dyas vendégei voltunk a nagybecsű, ám ezek szerint amatőrmetálosokat is fogadó Benczúr Klubban - egész pontosan a kínai cin törte ketté pályafutását. botrány, kérem. készülődnek új számok, szám szerint sok, pontosabban öt szimultán. és ez még nem minden, szóval érlelődik itt valami meglepetésféle.

még mindig hírek, ezúttal a kisvilágból, azaz a cinkotai stúdióból. van referencia kérem: Special Guest. Tomán most keveri, lévén hogy lusta voltam plusz nem értem rá felvételekkor. de jönnek Daniék az Alavan Lizsével két hét múlva és akkor bepótoljuk az elmaradt órákat. vicces leszen, már várom, hogy némi aprításban segédkezzek.

más. Döme hívott, hogy kéne kiállításra aláfestő zene. készült is sebtiben egy, de nem nyerte el a művésznő tetszését. ellenben az enyémet igen, szóval saját projektre is megvan a drive. avagy hajtóerő. mindegy, ez az én blogom.

új amorphis - amorgesz, deszgesz, hétgesz, hétfisz - hét fisz??? - nem nyerte el igazán tetszésemet, de azért néhol aranyos. nem váltják meg a világot, sajnos az Elegy-Tuonela kettős már nem folytatódik. hmm. azért rendes ez az új pacsirta Tomi is, legalább a mérgesmaci vokálok miatt.

vannak új macek! nem utolsósorban Zero is iBookon nyomul már, üdv! még egy megtért lélek a sötét oldalról.
szóval macintel. itt most leírom privát véleményemet eme eszközökről:
1. senki nincs képben velük, szóval fórumokat felesleges olvasni e kapcsán
2. legalább másfél év még, mire minden program natívan fut majd az intel és ppc platformon.
3. ugyanúgy másfél év még, mire az intel és az Apple összecsiszolódik annyira, hogy közös fejlesztései jelennek meg.
4. az Apple következő oprendszere, a Leopard 10.5 2006 végére várható. ugyebár Applenél másfél év egy oprendszer élettartama és nem hat év, mint Billéknél. a Leopard biztos crossplatform lesz - azaz mind ppc, mind intel processzoros gépeken ugyanúgy működik. megkockáztatom, hogy még az azutáni rendszer is.
5. az intel kb 2-3 évente vált processzorcsaládot

vagyis mit teszek én? mit tanácsolok nektek is?
vagy vegyetek most egy ppc-s gépet - iBook, mac mini, powerbook 1.5GHz, powermac quad, imac G5 - vagy várjátok meg 2008 tavaszát. számomra csodás 30. szülinapi ajándék lészen egy macbook pro, persze ma még felfoghatatlan szoftverekkel és hardver alapokkal. az biztos, hogy hasítani fog, mint a mostani is.
egyébként meg aki szereti a rizikót, vegyen új macinteles gépet. garantáltan izgalmas lesz minden estéje.

talán legvelősebb postomat zárom. csak annyit mondhatok, hogy mióta tavaly májusban megvettem powerbookomat, életem biztos sínen fut. szóval gyertek ti is macre és boldogok lesztek.
ámen.

nyomj rá: napló, zene, äpple

Eivind Aarset idei lemezének első száma olyan akkordmenettel nyit, hogy abban benne van egy élet tapasztalata. tudom, ezt nem szokás egy nyilvános naplóban leírni, de egyszerűen elsírtam magam. pár hangnyi töprengés, a múlt botorsága felett mosolygás és emlékezés. az emberi élet egyik legellentmondásosabb szelete a múlton töprengés és a jövőbe vetett bizalom kettőse. vajon mennyire bízhatsz a jövőben, ha a múlt előretör? s egyáltalán, miért emlékezel? vajon azt kapod-e a jövőtől, amit a múltból merített képeid alapján remélsz? s a sok reménykedés és emlékezés után nem szorul-e össze újra a szíved, amikor elfog ez a keserédes hangulat? s nem húzódik arcod sztoikus mosolyra? nem? csak könnyek közben?

themindisaterriblethingtotaste

nyomj rá: napló, citat

épp lent mószerolok a stúdió-próbahelyen. rávettem magam a nyári Shoggoth reunion koncert végső formába öntésére s nem utolsósorban a powercore kipróbálására. maga a felvétel egy minidiskkel és a szokásos Sony ECM mikrofonnal készült, de powercore után meg nem mondanám ezt. ha nem is falbontó, de elég erőteljes - hallottam már ennél sokkal rosszabb, hivatalosan kiadott koncertfelvételt. szóval egynek nem rossz.

egyébként karácsonyi láz nem kap el valamiért. inkább aludnom kéne, mert megint fél napi alvás hiányzik legalább. holnap meg kipróbáljuk az elektromos triót, remélem Dani is befut majd a gitárjával és nem ragad Szlovákiában. kár lenne.

épp vadászom a norvég srácok lemezeit, mármint amit írtam pár napja. bátorítanék mindenkit erre, tényleg nem utolsó. a múlt heti koncert óta eddig egyetlen csábítóbb ténnyel találkoztam csak és az is egy érett japán nő volt, szóval nehéz másra rávenni. mindössze CD-Pincényi kitérőt engedtem magamnak és ez 2 CD vásárlását jelentette, Khold és Katatonia. mindkettő nagyszerű.

és még mondják, hogy a nők az impulzus vásárlók. ugyan. mi, férfiak legalább, ha nem kétszer annyira impulzusok és vágyak alapján döntünk vásárláskor, mint ők. a közgazdaságtan elméletei ekkor dőlnek romba - hol a racionális vásárló, főleg karácsonykor?

nyomj rá: napló, zene

ez úton szeretném üdvözölni azt a fazont, aki kitalálta a náthát. ember, sose szenvedj belőle hiányt! én már a halálomon vagyok fél lábbal, gyomrom is hányingerre készül percenként legalább egyszer, de azért még jól vagyok.

Nils igen pazarul játszott. samplerként 12" PowerBookot használt Ableton Live 5.0.1. programmal. nos, ez egy százezres program, de elég jól muzsikált. a zene mindenkié. Eivind Aarset gitárosra hívnám még fel a figyelmet, illetve a Nils mögött álló zenészeket képviselő Jazzland Recordingsra. meg DJ Strangefruitra - alias Újházy Pál -, aki kb. akkora mint Hellhammer, csak nem visel sörényt. a koncert maga nagyszerű volt, pláne, hogy két méterre álltam trombitás barátunktól. nagyon sok ötletet lestem el a színpadról, remélem hogy egyszer majd hasznát is veszem. többet lehetett tanulni a színpadról fél óra alatt, mint 5 év kevergetéssel máshol. szóval a norvég nu-jazz él és virágzik, ellentétben a honival.

már épp belekezdtem volna valami okfejtésbe, de fáj a fejem és holnapra hagyom.

nyomj rá: napló

igazán nem szeretek politizálni ebben az országban, meg ha belegondolok, hogy 2006 áprilisban választások lesznek és már ötmillióan lesznek az Erzsébet-hídon, legszívesebben indulnék a nordkapphoz.
a magyar ember szeret adót fizetni. sőt, szeret minél több adót fizetni. butaság? kérem, mind az uram-bátyám, mind a köpönyegem-forgatom párt szereti a nagy állami apparátust és átláthatatlan hatósági rendszereket. és amint az eddigi választási eredményekből kiderült, a szavazók jelentős többsége ezekre a pártokra szavaz. bámulatos, érett gondolkodásról tesznek tanúbizonyságot. nem utolsósorban hoznak még sok-sok embert.

van valaki, aki átlátja a tb rendszert? van valaki, aki átlátja a hatósági jogrendet? van valaki, aki szerint hatékonyan működik a Magyar Posta? van még, aki kedvezményeket adna cégeknek, csak hogy ide jöjjenek és munkát adjanak? az a baj, hogy a játék ánuszunkra folyik és nem mi élvezünk.

és ezzel letudtam a közérdekű társadalmi blogtémákat jó sokáig.

nyomj rá: napló, politisk

vajon miért van az, hogy a dolgok mindig másképp sülnek el, mint ahogy az ember magában eltervezi? sikerült ezen a hétvégén is olyan dolgokkal foglalkoznom, amivel eredetileg nem szándékoztam, vagy nem akartam annyi időt rászánni.
ettől függetlenül munkás hétvége volt, bár a szombat délelőttöt simán átaludtam. viszont egész jól haladok a kevés videóm elrendezésével. már csak az automatort kéne megtanulnom kezelni, és mindent tudok és ismerek, amire apple gépen csak szükségem lehet. vivát.

nyomj rá: napló

gondolná az ember, hogy viszonylag összetett feladatok kezelésére értelmes alakokat vesznek fel. nem így van. végignézve az összeállításon, meg kell jegyeznem, az átlag magyar értelmi képességei erőteljesen behatároltak s már a szöveg- és beszédértésnél komoly kihívásokkal küzd. teszi ezt olyan elsöprő magabiztossággal, hogy minduntalan kibukik a kapa a lakkcipő alól.

bizony, ha minduntalan elsodrod kollégáidat, nem figyelsz oda magadra s már harminc év alatt vörös a fejed a töménytől, könnyen sírba fordulsz, barátom - s ezt különösebben nem sajnálom. veszélyes feladat nekem az átlagmagyarról írni, úgy érzem.

nyomj rá: napló

elég nehezen tértem magamhoz ma is. mintha az utóbbi héten vészesen lelassultak volna életfunkcióim. javaslom, legyen téli szünet mellett téli álom szünet is, mert az emberi szervezet bizony igényli a hosszabb téli alvást.
björn svédül annyit tesz, mint maci. szóval CasketBali nagy thrashmedve, tulajdonképp. jut eszembe, neki is tartozom, meg Guriéknak is - srácok, két héten belül megoldódik a stúdió helyzete és befejezem a szükséges dolgokat. mi több, mobil demostúdiós eszközeim is lesznek, azzal se utolsó felvételeket lehet készíteni.

jó hír, hogy lesz dethroners lemez. persze, tudtátok. de tényleg lesz, tegnap állítottuk össze a munka menetét, mert igazi demokratikus csapat vagyunk, ahol mindenki véleményt mond, de aztán remélhetőleg történik valami. most kiderül, mennyire hatékony ez, hiszen ellentétben az eddigi munkamódszerrel, most minden ötletet kidolgozunk. utána kaptok 10-12 dalt, legyetek vele boldogok. ha esetleg valaki kiadó, szánjon már ránk legalább egy misit, kösz!

fel kéne kelni Bobek, vár a munka. a maciálom véget kell érjen, bizony. na ugrom, mert különben tényleg elkésem, ma fél kilenckor kezdünk. francba. utálok sietni, pláne reggel.

nyomj rá: napló

voltatok már céges tréningen? igen megerőltető elkülöníteni az orwelli agymosást, azaz agyrombolást - lásd a címet - a felhasználható, hasznos dolgoktól. mert mindenben van hasznos, hiába szokás ezt elintézni egy fekete-fehér véleménnyel. csak okosan azzal a csöpp kis ésszel.
ugyanígy a put safety first is egy ostoba szlogennek hangzik. pedig ha jobban belegondolok, egész életemben így cselekedtem mindig. félek a rizikós, előre kiszámíthatatlan balesetektől, figyelek a késekre, ollókra és efféle. hülyeség? lehet. valami érdekes oknál fogva itt is, meg kedvenc országomban is nagyon fontos a biztonság. furcsa? dehogy.

az idő elteltével az ember egyre inkább vonzza tudat alatt azokat a dolgokat, amelyeket kíván és taszítja azokat, amelyekre legkevésbé sem vágyik. és ez öntudatlan, ugyanakkor rendkívüli hatása van a tudatos énre, aki talán ezzel tisztában sincs. csak reagál a következményekre. és ha negatív dolgokkal, gondolatokkal veszi körbe magát, egyre mélyebbre kerül. és nincs kiút.

pozitívan gondolkozni nem annyit jelent: keep smiling.
ha közelebb érsz vágyaidhoz, akkor megjelenik a derűs mosoly az arcodon és le sem törölhetik onnan. és ha a vágyaid annyira egyszerűek, mint a reggeli arcmosás, vízbe merülés, vagy egy vonás a hangszeren, megjelenik a buddhai vigyor. nálam egyre szélesebb.

nyertünk tigrist. tudjátok, mekkora a súlya egy átlagos nagyságú olajfúró toronynak?
1,3 millió tonna. nem kevés.

nyomj rá: napló, propaganda

kérdezte a pincér a hotelban amikor szinte szokásossá vált táskásszemű reggelijeim egyikének álltam volna neki egy nyolcas asztal végében. igen, nyilallt belém a felismerés. mintha egyedül lennék. bocs, hogy élünk.
no, no. sorry. [whom should i waiting for anyway?]

nyomj rá: napló

igen. nos, a legtöbb ember kérdezve tanul. én meg nem. nem utálok kérdezni, szó se róla, de nem szívesen kérdezek, inkább addig nyüstölöm innen-onnan a dolgokat, amíg nem találok rájuk megoldást. vagy amíg nem jövök rá valamire, ami segíthet.
a legnagyobb problémát abban látom, hogy az emberek döntő többsége természetesnek veszi, hogy amit ő nem tud, azt egy másik emberrel megoldatja. az, hogy ez a másik idejét, energiáját milyen mértékben veszi el, persze kurvára leszarja. és ez alapvetően a nevelés miatt van így.
viszont én meg elég önző vagyok, hogy ezeket a játszmákat nevetve visszadobjam. kell a halál faszának a lelki függés másoktól, mások jóindulatából és szánalmas jótéteményekből, amit aztán ha arra fordul a sor, szemre lehet hányni a másiknak.

természetesen nem vagyok benne biztos, hogy jól cselekszem, amikor ebben a játékban nem lépek. azaz lépésem a játék negligálása. nem veszek részt ebben a szociális játszmában, s ezzel kizárom magam az adott közösségből.
lay thorns on my grave - ugyebár.

nyomj rá: napló

jag vill somnar varje dag, somnar nästa dagarna, somnar till helgen.
hiába minden igyekezetem, azért aludnom is kéne, nemcsak honlapot építenem, cikkeket írnom és dsp-vel foglalatoskodnom.
pénteken játszunk ám, tessék megjelenni Marco Poloban. vidámság, jókedv, csocsó, sör. és partizás.

nyomj rá: napló

átérzem Gollam örömét, nagyon is. megvan. úgy gondolom, ezek után nem falfúró, sokkal inkább falbontó címmel lehetne filmet forgatni majd közvetlen lakókörzetemben. biztos emlékeztek a Dune 2 játék Sonic Tank harceszközére - nos, ennek korai példányával van dolgom.

mekanik. remélem, másoknak is tetszeni fog. nekem eléggé.
megtévesztő mód körülvettük magunkat olyan mechanizmusokkal, amelyek mind-mind gátolják a személyes kapcsolatokat. nem, nem az ndk-s gruppensex feltámasztásán fáradozom, csupán eléggé zavar, amikor a közlendők félúton elhalnak az érdektelenségben. Csehov, ráéreztél te valamire nagyon.

igen jóízűt próbáltunk dethronersileg a nehézségek ellenére, s egész együtt szól a produktum. én kérek elnézést Judith félhanggal magasabbra csúsztatásáért, szegény Ágo le is blokkolt. bocs. aztán eszméltem. egészen élveztem viszont, hogy ízesen újraírtam pár témát, kevesebb hanggal még többet érzek bennük. ennek úgy örülök, mint régen, amikor sikerült LEGO villamost építenem felhajtható tetővel.

gollamivadék vagyok, nem is lehet ez kérdés.

a nap másik híre. látnom kell őket.
"my refugee soul has escaped
this body depraved
of final wishes I ask none
but one
now that I am gone
lay thorns on my grave"

nyomj rá: napló, zene, mocun, citat

az utóbbi napokban egyfolytában rohanok. csak rohanok. mint régen a Load Runner c. klasszikus játékban, ahol létráról létrára kell mászni majd némi téglás terepen kifúrni az üldözők csapdáját.
a különbség annyi, hogy nálam nincs kincs.

azazhogy még nincs. de remélhetőleg este már lesz.

nyomj rá: napló

szóval új honlap, új design, a tartalom viszont a régi. vagy még annál is rosszabb. erről Bradák és az AMD kazettája jut az eszembe. szegény Sotár.

de ne legyen ennyire gyászos a kezdés, dobjuk fel egy Nők Lapjával - ebből is látszik, hogy a bulvár mindenre kihat, ha egy országban mindenki csülkös pacalt eszik, akkor gázrobbanás történik nemcsak az utakon, hanem a fejekben is - de vissza a dicső szocialista múlt emancipációját megteremtő, a fránya imperializmusban pedig ezoterikus toalettpapírrá vedlő magazinhoz.

csábos mosolyú Gregor Bernadett virít a fedőlapon, ezen főcímmel:
"zabolátlan szenvedély éltet".
megértem. azt mégsem lehet egy országos címlapra írni, hogy
"büdös kurva vagyok"

nyomj rá: napló, citat