itt van, két sarokra és három percnyire csupán. meghatározó momentum, egyre közelebb.

örültem, hogy a skandináv képeknek sokan örültek. és a keynote-os előszónak is.
fel is tettem a svenska menüpont alá, töltsétek és gyönyörködjetek a grafikában.
ha lenne vagina a powerbookomon, feleségül venném azon nyomban. imádom.

nyomj rá: napló, sverige

mert mégis mi olyan csábító egy északi városban, ahol télen hideg is lehet, amellett hogy sötét van?

az élet menete.
ezek eléggé nagy szavak, talán túl patetikusak is - mindig is utáltam a patetizmust és az érzelmileg túlfűtött mítoszokat gyártó késő romantikát, amelynek itthon, Magyarországon oly nagy hagyománya és irodalma van, még a mai közéletben is - de arról van szó, hogy az ember belülről érzi, hol van otthon. hol van összhangban saját ritmusával.

és Svédország és én azonos ritmusban működünk.
ugyan nem voltam sok helyen életemben (azért kevésnek sem mondanám azt a tizenhat - ha jól számoltam, tényleg annyi - európai országot. igen, nem voltam kontinensemen kívül és be kell valljam, nagyon nem is vonz más. esetleg Marokkó az, ami jobban érdekel. viszont sehol máshol nem éreztem annyira kényelmesen otthonosan magam, ahol minden pont ott van és pont úgy elérhető, ahogy én gondolnám, ahogy számomra ideális és egyértelmű lenne.
nézzük csak: minden harmadik srácon hangszer lóg az utcákon. minden második ember bicajjal közlekedik. kiépített és tiszteletben tartott - nem kutyasétáltatásra és andalgásra használt - bicikliutak vezetnek a városban. 21. századi technika és közlekedés ötvöződik a barokk/neoreneszánsz épületekkel és sok kis apró szigettel a tórendszer és tenger határán. ahol a város központjából néptelen tópartra jutni és ott sétálni csupán 50 percbe telik. ahol 70 koronából (kb 8 euro) jóllakottan és degeszre tömve távozhatom bármelyik étteremből. ahol van cider ellenben iszonyat drága az alkohol. ahol nem cigarettáznak az arcodba. és ahol nem lépnek a lábad elé, még csúcsforgalomban sem.

és ahol nem néznek a szemedbe az utcán. nem néznek, még a törékeny szőke lányok sem, pedig sokuk elé odavetettem volna magam a pocsolyába hogy gerincemen át lépdelhessenek tovább. és be kell valljam, ez nagyon zavart. mintha kívülállóként, vagy egyfajta láthatatlan emberként lézengenék körülöttük. pedig tudtam beszélni velük, ha kellett. pedig svédül szóltam, ha akartam és addig mondtam, amíg meg nem értették, fel nem fogták és nem válaszoltak. és akkor nagyon gyorsan meg kellett értsem és válaszolnom és igen, ez a szövegértés, gyors válaszolás, gyors nyelvhasználat nem ment. elnézést, Bradák, de ez egy igazi bradáki poén lenne, hogy nem nekem kell gyors nyelvhasználattal rendelkeznem, hanem ugyebár Andreáknak és Kristináknak. kösz, nekik megvan az adottságuk, jelentem.

Stockholmban az a meglepő, ahogy a forgalmas nagyváros képes nem átláthatatlan, kusza káoszként működni. sokkal inkább van helye a pihenésnek, látványnak, mélázásnak. akkor is, ha épp egy metróállomás felé sétálsz és az utcában álló nagy, terebélyes fa pont eltakarja a szomszédos sziget körvonalait. vagy amikor átnézel a Gullmarsplan felé vezető cövekrengetegen álló hidak alatt a ligetek felé. vagy ahogy feltárul a Kungsholmenre vezető híd bal oldalán a Gamla Stan és Riddarsholmen. ahogy a napfényben fürdik a Kastellsholmen.

Karinthyt kezelték Sältsjönél és bizony, az odavezető külvárosi hév menetrendje azóta sem sokat változott. időközben a Slussennél már két másik metró megy át, percenkénti követéssel. ez is modernitás és a hagyományok szép egymás mellett élése. noha elég sok már a bevándorló, akik közül a keletiek nem veszik át a szokásokat és megmaradnak saját kultúrájuk mellett így a svédek alakulnak inkább a prés alatt, noha ők ennek mintha tudatában se lennének. a híres északi individualizmus eléggé léket kap az ázsiai és afrikai kollektív összetartozáson.

és most kicsit elringatózom, mint a Mälaren partján álló hajón tettem volt. fejembe szállt a dohány és eltakar az éjszaka.
mai nosztalgia táncdalcsokrom: in the woods... - omnio (erősen ajánlom)

nyomj rá: napló, sverige

épp a frissen beüzemelt vízipipa társaságában tolulnak fel az emlékek. kacsa utcában a helyzet változatlan, mondhatni egy hónap után kialakultak a rutinok, megvan a helye mindennek, csillog-villog a lakás. ha Fanni visszajön, esküszöm nem ismer rá, jobb, mint újkorában.

és szép lassan vendégeim is vannak, mindenki megteszi a szükséges vizitet, kiül az erkélyre, ami még este is derűs és nyugodt hangulatot áraszt. a kisbolt nekem lett teremtve, gusztusos kis kávépultjával együtt. egyedül a közeli - értsd: az utca másik oldalán álló - fogda éjjeli történései zavarnak kissé. múltkor épp uszodapartiról hazaténferegve voltam szemtanúja egy fogvatartott fegyelmezésének. mit mondjak, nem bántak vele kesztyűs kézzel, még a hangszigetelt ajtók mellett is lehetett hallani ordítását.

nade hat a kávéfüst és nem hagy nyugodni a sarkkör.

nyomj rá: napló