mármint a dethroners lemezzel kapcsolatban.

• Ágo akaratlanul is ráhibázott a hiding lurker c. dal he will bleed you dry sorával, ugyanis a cím a hidden lurker nevű kártyáról származik a vampire:the eternal struggle kártyajátékból és - minő véletlen - pont arra használható leginkább, ami a fenti idézetben is szerepel.
• a borítón felcserélték a hiding lurker és refurbished dalok sorrendjét.
• akinek először leesik a first to fall refrénjének forrása (egy esemény volt ez), az vendégem egy remek borra. ó igen, amikor még képes voltam szöveget összehegeszteni - nem véletlenül azóta az instrumentális zenét támogatom a vokálissal szemben :)
• a csellószólamokat feljátszó Felícián remek srác és nagyon jó zenéket készít

nyomj rá: zene, dethroners

na kérem, megjelent volt zenekarom új lemeze, az overdriven silence

és épp most hallgatom.

elég furcsa érzés, körülbelül mintha egy belőlem kinőtt fa tőlem távol álló gyümölcsét szemlélném.
előre leszögezném, rengeteg munka fekszik benne. sokkal több, mint ami elsőre hallatszódik (sajnos). szerintem magyar szinten tisztességesen szól, nemzetközi szinten megmutatható, legalábbis metal színtéren. a borító is ízléses, egyszerű és visszafogott, jó fotókkal.

bevallom, az elmúlt három évben én teljesen más zenei irányok felé érdeklődöm és vonzódom - részben ezért is léptem ki annak idején. másrészt stílusilag és hangzásilag voltak markánsan eltérő elképzeléseim. az itt hallhatóak alapján semmiképp sem összeegyeztethető gondolkozásunk és elképzelésünk, tehát jól döntöttünk. én ugyanis szeretem a koszt, az organizmust, a zsigerből jövő ütést és riffelést, az erőt és a kiszámíthatatlan, természetes rezgéseket (példa)

a dethroners azonban mára eljutott a végletes leegyszerűsítéshez és megtervezett, szögletes és kimért, polírozott hangzáshoz. sajnos ez legtöbbször a dobokon csapódik le, akaratlanul is felrémlik az images & words agyontriggerelt, művi dobhangja. a gitárok hasítanak, az akusztikus gitárok már-már fiesta flamenco érzést keltenek, amúgy pedig túl sokszor ugrik be a mostani fates warning és korai dream theater hatása. tény, jótól tanulni nem szégyen. ellenben a szólók kiválóak, tanítanivaló mind, remek! a szintik abszolút Kevin Mooret idézik, témailag néhol már túlságosan is. egyedül az analógszerű hangszínek bántóak, ott ugyanis az elmúlt években - Andrásnak hála - megtanultam, mitől robban a fülben egy valódi analóg hangszín (tessék meghallgatni a moog gyár termékeit). nagy pirospont viszont az élő vonós részekért, mert azok tényleg adnak ízt - az eddigiek fényében számomra bődületesen sokat.

ettől függetlenül ez kerek lemez, becsületes munka és szerethető dalok elegye. komolyan mondom, sokaknak tetszhet. azonban ami nekem fáj, hogy túl steril lett, nincs benne túl nagy érzelmi hullám, minden ízében túl modoros és kiszámított. hiába az experimental jelző a myspace-en, pont a kísérlet és a merészség hiányzik erről a lemezről. persze lehet, hogy ez egyáltalán nem fontos - mégis, enélkül mi hajtja ezt az egészet?

viszont arra buzdítanék mindenkit, hogy jelenjen meg december 29én az aftermusic pubban (azaz darkopolo) és csapjunk egy nagyon nagy lemezbemutató bulit!

mert ideje volt már.

nyomj rá: zene, propaganda, dethroners