kaptam egy ilyen linket újévre.
tényleg kitértem a hitemből, és nehezen kapaszkodtam vissza.

tudom, nem ez ebben a linkben a legfontosabb, de ahogy néztem, majdnem millióan nézték már meg. kicsit elszomorító, mert ami viszont hordoz bármi értéket, azt századennyien se nézik meg. nem mintha ez a fenti video nem lenne komikus és lesújtó egyben, de nagyon fáj és elkeserítő, hogy ennyire nem érdekli a népeket az érték 2009ben.

kurva világ.
ezért is várom már az április 25i Vágtázó Életerőt.

nyomj rá: zene, propaganda

naszóval levonultunk zenekarunkkal a csepeli próbaterembe és felvettünk egy új számot, hogy kipróbáljuk új hangszereinket és régebbi tapasztalatainkat. beneveztünk egy versenyre is, de ez
másodlagos.
itt tudod letölteni és meghallgatni a számot
és itt tudsz szavazni ránk január 30tól

nyomj rá: zene, propaganda

ilyen hirdetés se szerepelt még itt (és remélem nem is fog)
sajnos újabb próbatermet pakoltak ki, ráadásul karácsony hajnalán. a szüljön sünt! ekkor már kevés, törjön testük. az elkövetőket persze nem érdekli, hogy a hozzám hasonszőrű lelkes de pénztelen arcok havonta spórolnak és tesznek félre ezekre a hangszerekre, amelyeket tőlünk pár száz kilométerre apu és anyu viccből vesz a kölköknek. nálunk viszont nincs több pénz és egyhamar nem is lesz, egy ehhez hasonló rablás nem egy zenekar pályáját törte már ketté (és az érzelmi veszteségről, amit egy hangszer eltűnése okoz, nem is beszéltem még)


2008 december 24-én hajnalban feltörték a Soroksári úti Opel szalonnal szemben lévő próbatermünket, ahonnan az alábbi hangszereket ellopták:

Roland-KC 350 zongorakombó
Szériaszám: AV50538
Azonosító:129719

Tama Starclassic Performer dobfelszerelés, színe: lilás
22", 12", 13", 16"
Szériaszámok: 000465,000470,000477,000574

Axis longboard duplázó jobb oldala

Istanbul Turk 22" ride

Ibanez GRG270 elektromos gitár színe: bkn
Gyártási szám: 1P01070404104

Powerstate erősítő

Eden Nemesis Na-320
Szériaszám: 0507N0608

Boss ML2 metalcore torzító

Ha bárki találkozna a fent említett hangszerek valamelyikével,
kérem az alábbi telefonon, vagy e-mailen keressen meg!

elérhetőség:
Domján Péter 0620 9715 188
pwonka kukac citromail pont hu

nyomj rá: zene, propaganda

na kérem, megjelent volt zenekarom új lemeze, az overdriven silence

és épp most hallgatom.

elég furcsa érzés, körülbelül mintha egy belőlem kinőtt fa tőlem távol álló gyümölcsét szemlélném.
előre leszögezném, rengeteg munka fekszik benne. sokkal több, mint ami elsőre hallatszódik (sajnos). szerintem magyar szinten tisztességesen szól, nemzetközi szinten megmutatható, legalábbis metal színtéren. a borító is ízléses, egyszerű és visszafogott, jó fotókkal.

bevallom, az elmúlt három évben én teljesen más zenei irányok felé érdeklődöm és vonzódom - részben ezért is léptem ki annak idején. másrészt stílusilag és hangzásilag voltak markánsan eltérő elképzeléseim. az itt hallhatóak alapján semmiképp sem összeegyeztethető gondolkozásunk és elképzelésünk, tehát jól döntöttünk. én ugyanis szeretem a koszt, az organizmust, a zsigerből jövő ütést és riffelést, az erőt és a kiszámíthatatlan, természetes rezgéseket (példa)

a dethroners azonban mára eljutott a végletes leegyszerűsítéshez és megtervezett, szögletes és kimért, polírozott hangzáshoz. sajnos ez legtöbbször a dobokon csapódik le, akaratlanul is felrémlik az images & words agyontriggerelt, művi dobhangja. a gitárok hasítanak, az akusztikus gitárok már-már fiesta flamenco érzést keltenek, amúgy pedig túl sokszor ugrik be a mostani fates warning és korai dream theater hatása. tény, jótól tanulni nem szégyen. ellenben a szólók kiválóak, tanítanivaló mind, remek! a szintik abszolút Kevin Mooret idézik, témailag néhol már túlságosan is. egyedül az analógszerű hangszínek bántóak, ott ugyanis az elmúlt években - Andrásnak hála - megtanultam, mitől robban a fülben egy valódi analóg hangszín (tessék meghallgatni a moog gyár termékeit). nagy pirospont viszont az élő vonós részekért, mert azok tényleg adnak ízt - az eddigiek fényében számomra bődületesen sokat.

ettől függetlenül ez kerek lemez, becsületes munka és szerethető dalok elegye. komolyan mondom, sokaknak tetszhet. azonban ami nekem fáj, hogy túl steril lett, nincs benne túl nagy érzelmi hullám, minden ízében túl modoros és kiszámított. hiába az experimental jelző a myspace-en, pont a kísérlet és a merészség hiányzik erről a lemezről. persze lehet, hogy ez egyáltalán nem fontos - mégis, enélkül mi hajtja ezt az egészet?

viszont arra buzdítanék mindenkit, hogy jelenjen meg december 29én az aftermusic pubban (azaz darkopolo) és csapjunk egy nagyon nagy lemezbemutató bulit!

mert ideje volt már.

nyomj rá: zene, propaganda, dethroners

végre! kedvenc sorozatom, mindent bemutat, ami egy irodában történhet két szerencsétlen informatikussal. és most, a harmadik évjárat elején felért a Monty Python mellé, komolyan.

nyomj rá: propaganda, it crowd

Bradák nem nyugszik, és igaza van. íme legújabb szürreális képregénye - a kor igényeinek megfelelően blogba rendezve - vigyázat, tartalmát tekintve egyedfejlődésre veszélyes hatású!

http://testgyerek.blogspot.com

nyomj rá: propaganda

utóbbi egy-másfél évi közkedvelt baráti szórakozóhelyünk a Kiadó Kocsma a Jókai téren.
kiváló hely, tényleg. méghozzá ennyire:
http://kiadosbecetlizes.blogspot.com/

nyomj rá: propaganda

sokan kérdezik, mi lesz a hitelválság hatása hazánkra. igen, az eddig sem túl nagy szociális segélyek még inkább elapadnak, a hitelképes aktív munkavállalók köre tovább szűkül. a társadalmi különbségek nőnek és még inkább kiéleződnek. egyszóval a nagy tömegek számára marad a Tesco, az Auchan és a Mónika-show. közben a szomszédos országok szinte mindegyike lehagy bennünket - nemcsak termelékenységben és gdp-t tekintve, hanem életszínvonalunkat tekintve is. ha nem most, akkor tíz éven belül.

már várom, ki meri kimondani nyíltan először a politikai elit közül: ezt együttesen, az ország szintjén kúrtuk el. testvériesen és egyenlően kúrtuk el a szabadság zászlaja alatt. nem Józsi, nem Gyuszi, nem Viki, nem Peti és nem Fletó - hanem ők együtt, mind. és mi hagytuk, hogy így legyen. mi szavaztunk és beleegyeztünk. mert csak jó lesz nekünk is. csak nagyon jó lesz.

aztán most ott tartunk 20 év után, hogy az államadósságunk még nagyobb és már nincs nemzeti tulajdon, mert ami van, azt is megveszi például a Hospinvest, nemzet orvosával karöltve. tüntethet az ellen is bárki, már elintézték az egri városházán, le lett zsírozva - ez a magyar út. út a semmibe.

csoda, ha ki akarok szállni? hiába tanultam vagy 20 évet, szereztem két diplomát, két nyelvvizsgát (és igyekszem a harmadikért holnap) ez mit sem ér. van egy bicajom, három hangszerem, némi megtakarításom és talán még józan eszem. a majd 8 év munkaviszonyom alatt odáig se jutottam el, hogy lakást vagy netán autót vegyek. be voltam és vagyok jelentve, nem minimálbérre. közben a vállalkozók jó része lop, csal, hazudik. általános, szakmunkás, aztán sötétített bmw-vel ütik el az öregasszonyokat a buszmegállóban vagy a zebrán. és nem ők járnak pórul.

balfasz-e vagyok?

nem hiszem. csak ideje rádöbbennem: ez nem az én országom. ez nem az én népem. én itt testidegen vagyok és széllel szemben pisálok már harminc éve, mert becsületesen - na jó, rendkívül kicsit visszacsalva - fizetem az adóm, nem játszom számlákkal, nem próbálom meg okosban megoldani.

csak tisztességesen szeretnék élni.

állítólag piacképes végzettségemmel szeretnék annyit keresni, hogy akár két gyermeket és nőmet eltartsam, ne legyenek napi fizetési gondjaink és öt évben egyszer ki tudjak fizetni egy norvég egyhetes utazást. már nincsenek illúzióim: ez nekem itthon nem megy.

irány el!

minél hamarabb. csak a család és a barátok miatt nézek vissza majd olykor-olykor. vagy néznek ki hozzám ők. olyan helyre akarok menni, ahol úgy bicajozhatok a jelzett és elkülönített bicikliúton, hogy közben nem sétálnak bele az arcomba és az autós nem üt el a lámpánál. ahol van normális, kísérletező zenei élet és nem híg fost öntenek az emberekre. ahol van normális apple support és működő itunes store. ahol elérhető áron vehetek hangszereket és audio ketyeréket.

sokat kérek? ugyan.

és ahogy az elmúlt éveket nézem, mind többen és többen gondoljuk így. hiába oktatott minket a magyar állam, oktatásunk annyira jól sikerült, hogy rádöbbentünk, ez nem a mi országunk.

és újabb katona veszett el.

nyomj rá: napló, propaganda, politisk

jazzfesztivál lévén itt járt Budapesten Eivind Aarset, a kortárs műfajok talán legérdekesebb gitárosa. semmi speciálisat nem csinál - látszólag - mindenesetre senki nem tudja utánozni. legalábbis jelenleg nem. gitárjából minden létező és nem létező hangot képes kicsiholni és játéktechnikája is pazar. bár a hazai vonallal szemben ő az egyszerű és természetes megoldások híve - valószínűleg ezért sem értették olyan sokan és nem is voltak annyian, mint a nála ismertebb Nils Petter Molvaer koncertjén két éve.

egyrészt első sorból végignézni nagyon nagy élmény, másrészt remekbeszabott koncert volt. mondanom sem kell, jazzhez szinte semmi köze - inkább északi postrock volt ez. kicsivel 11 után fel is konferálták őket, de a műsor első negyedóráját Hakon Kornstad adta, egy szál szaxofonnal, illetve fuvolával/szoprán szaxofonnal. természetesen feldobta egy hasonló looperrel, mint amit Danny szokott használni, ha egyedül gitározik. én nagyon kevés szaxofonost szeretek, de Hakon tényleg szerethető, még ha nekem túl sok funkyt és jazz elemet tesz bele a játékába. ami viszont kurvajó volt, azok az egymásra sávonként felépített hangkollázsai, hát ennyire ötletes nu jazzt (régi terminussal élve: jazzy drumnbasst) sem hallottam. remek volt! mind szaxofonnal, mind fuvolával ment. most jött ki a szólólemeze, szerintem érdemes belehallgatni.

ezután levonult Eivind, Wetle és Tor, eljátszottak négyen együtt egy 10-15 perces számot a vélhetően új Eivind lemezről - Sonic Codex a címe. aztán maradtak hárman. Eivind most nem terepasztalt épített, hanem egy szintiállványra pakolta fel cuccai kétharmadát, ez láthatóan össze volt kötve egy MacbookProval egy Metric Halo kártyán keresztül (egy vagyon) amin Ableton Live futott, ezzel vezérelte a midis effektjeit. gitárja amúgy mind vonal, mind midi kimenettel bír, és ezt ugye párhuzamosan effektezi. a legutóbbi Nils Petter Molvaer koncerthez képest most sokkal inkább élő hangzásra ment rá, de azért volt hátul megbúvó effektelés és hangkép építés is. kezdésként egyből egy olyan szólóval nyitott, amelyhez hasonlót az Arcturuson hallunk, de sehol máshol.
Wetlét én még nem ismertem, de elég elképesztő módon ütlegel, Tor pedig semmi különöset nem csinált, csak hiba nélkül tartotta végig az alapot. amúgy Wetle és Tor többször ízeire szedte az alaptémát, lebontották hangról hangra a számok közepére, aztán úgy rakták megint össze, hogy hiába emlékeztetett az elejére, mégis más volt. Wetle nagyon figyelmesen ütött, végig figyelte Eivindet és aztán a koncert második felére visszatérő Haakont, mondjuk Eivind végig mosolygott, összesen kétszer instruktált játék közben egy-egy váltás érdekében.

amúgy Sigur Rósnál metálosabb volt az egész, ami engem meglepett, de nagyon élvezhető volt végig és közel sem volt populáris vagy kommersz íze.
szóval az új Eivind lemezt mindenképp ajánlom, más irányba fordultak így együtt, mint amit korábban építettek, de teljesen harmonizál a korábbiakkal, csak a mostani erőteljesebb és rockosabb. összesen egyetlen régi számot idéztek meg pár perc erejéig, legalábbis más nem jutott hirtelen az eszembe.


arra is nagyon kíváncsi voltam, mire jutnak Lantos Zoltánnal együtt, a Mirrorworld egyszeri és megismételhetetlen koncertjén. Eivind gitározott, Kaltenecker Zsolt billentyűzött, Lantos Zoltán pedig hegedült. és sajnos olykor vokalizált is, méghozzá a létező legszégyenteljesebb mediterrán beatbox módon. ezért tényleg kár volt. én nagyon szeretem Zoltán játékát - és ebben ezúttal se volt gond, gyönyörűen játszott - de a mostani cucca, effektje mellett teljesen mindegy, melyik hangszerét használja. a jelenlegi kompresszor és erősítő teljesen eltünteti a különbséget ezek között - az olykor használt delay/reverb sokkal nagyobb különbséget okozott hangzásban.

számomra úgy tűnt, Eivind és a magyarok zenei világa leírható egy Lego és egy Playmobil várként - mindkettő építmény, de semmi közük egymáshoz. ennek ellenére Eivind jobban alkalmazkodott, az ő zenéje sokkal rugalmasabb, ellentétben Lantosékkal, akik végig ugyanazokat a kiszámítható lépéseket tették. emiatt nekem a koncert csúcspontja Fekete-Kovács Kornél és Eivind Aarset kettőse volt, csak azért a 3 percért megérte végigülni 87et. Kaltenecker is nagyon jól kezdett zongorán, de a koncert felénél előszedett valami funky bass hangszínt és azzal szólózott. gratulálok Zsolti, igazán ügyes gyerek vagy, játssz csak tovább otthon. baszki, ez nem hangszerbemutató, hanem koncert ahol van közönség is. értő közönség ráadásul, hiszen fagyban, esőben csüngnek a hangokon. ekkor éreztem úgy, hogy elkéne egy atyai pofon a beatboxozó Lantos Zolinak, koncerten hangszerpróbálgató Kaltenecker Zsoltinak és a Dés fiúnak, aki megint szétcinezi a többiek játékát, ergo a magas hangokból keveset lehet miatta érteni.

szóval ungarische wirtschaft. komolyan mondom, a végén már én sajnáltam Eivindet, amikor minden bemutatáskor kétszer, lassítva mondják be a nevét. szegény norvég már majdnem elmenekült a színpadról, de ezt a szívélyes magyar vendéglátók egyáltalán nem érzékelték. valószínűleg annyira belefeledkeztek hangszereikbe, hogy a közös zenélés élménye - amit Eivind kvartettje egy nappal korábban oly kiválóan bemutatott - már ismeretlen számukra.

nyomj rá: zene, propaganda

kerékpáros program születőben. nem tudom hányadik, s mennyit ér.

mert ez az elképzelés álom marad egészen addig, amíg a jelenlegi útfelújítások terveiben nem számolnak kerékpárút építésével - hiányolom a tisztán leírt szabványt, amely meggátolja a sárga felfestésű "építést" és az Andrássy úton (Bajcsytól Oktogonig) található borzalmat. szabványnak a Bajcsyn található kerékpárutat javasolnám.

és az a helyzet, nem kéne korlátozni a kerékpárutak építésére a felvetést - ugyanis a jelenlegi budapesti közlekedés nagy problémája a háromsávos városi autóutak zsúfoltsága. ha előkerestek egy '50es, '60as évekbeli fotót ugyanazokról az utakról (pl: Váci, Úllői, Rákóczi), nem hisztek a szemeteknek. végig platánsorok az út két oldalán, középen villamossínekkel. aztán a '70es években a metróépítésekkor kivágták a fákat, felszedték a villamosíneket - utólag nézve ez is nagy hiba volt - és lőn, a forgalom sokszorosára növekedésével a város képtelen tartani a lépést.

véleményem szerint a Nagykörúton (+Irinyi, Bocskai, Villányi, Alkotás, Margit krt) belüli területre behajtási díjat kéne kivetni, valamint ezeken a belső területeken meg kéne szüntetni a háromsávos utakat - beleértve az Erzsébet-híd - Rákóczi tengelyt is. ott a Hungária, ott az M0, tessék azt használni autóval. ugyanezekre az utakra vissza kéne telepíteni a villamosközlekedést és amely buszjáratot ki lehet váltani trolival, szintén át kell építeni. természetesen ez minden felszíni járműnek 30as övezet lenne.

A Hungária és Nagykörút közti területen pedig minden forgalmasabb úton legyen elkülönített kerékpárút - mint ahogy a Bajcsyn - valamint fővárosi tulajdonú és üzemeltetésű parkolóházakat kell építeni minél több metróállomásnál. ez az övezet végig 50es körzet lenne.

tudom, ez sokaknak nem felel meg - elsőre - és vannak vitatható elemei (pl a mostani kelet-nyugati tengely szinte lezárása a Rákóczi út átalakításával), de hosszútávon sokkal élhetőbb és kellemesebb belvárost és Budapestet nyernénk vele. mi gyalogosok, biciklisek és autósok egyaránt.

nyomj rá: propaganda, traffik

jelentem büszkén: megjelent! kész! vehető, vihető!
mátyás király ellenében mocun: a pokoljárás rejtelmei
írjon, ki szeretne ilyet.

és már nekiálltunk a következő anyag előkészületeinek. nem kérdés, a világ mocunba tart.

nyomj rá: mocun, zene, propaganda

örömteli hír: kezdem utolérni magam tevékenységeim terén :p
elég eseménytelen így e blog, csak arról szól, hogy megint előrébb, megint sikerült befejeznem dolgokat és szépen haladok előre mind svédben, mind basszusgitárral.

svédet tekintve a próbatétel novemberben következik: elhatároztam, hogy összeszedem magam és megpróbálom a svéd állam által jóváhagyott középfokú nyelvvizsgát. nem biztos, hogy sikerül, de ideje lenne összeszednem magam és rendszerezni a lassan hároméve tanultakat, formába önteni tudásomat és nekiveselkedni a vizsgának. bár nincsen semmi, amit jobban utálnék a rigó utcánál, pláne, hogy skandinavisztika szakos kemény mag alkotja a vizsgáztató tanárok jó részét. viszont már vágyom egy pici sikerélményre, valamint furcsának hathat, de hiányzik a vizsgázás élménye is. viszont ki kell dolgoznom a tételeket, ki kell javítanom ragozási hibáimat, el kell mélyülnöm a rendhagyó igék ragozásában is. és minél többet beszélnem, valamint hallgatnom svéd podcastjaimat, amit ugyan letöltök rendre, de keveset hallgatok meg. shame on you, broder.

basszus pedig Czibla Pityunak köszönhetően szépen megy. bár eleinte óriási vigyorral markolásztam és pengettem az agrár svéd Entombed témákat, már majd két hónapja csak úgy nyúlok a hangszerhez, ahogy azt az órákon tanulom. és zeneelméletben is rendszerezik tudásom - már ami van. kiváló döntés volt elkezdeni basszusozni, ugyanis sokkal pontosabb ritmikával játszom már hegedűn is. és ebben óriási szerepe van annak, hogy elkezdtem foglalkozni a mély tartományok kezelésével. nagyon értem már, Paz Lechantin miért bőgőzik, meg sokan mások. tényleg összefér, sőt mi több, használ egymásnak ez az elsőre annyira két eltérő hangszer. jin és jang, de tényleg. olyan, mintha kiélném énem két oldalát. enba, kösz az Iwamát :p

s hogy hová vezet a basszusgitározás és hegedülés? már legalább három, ha nem négy éve készülnek pici demóim, ötleteim saját zenémre. és most már nemcsak ötletelgetek velük, hanem úgy érzem, tényleg révbe érek. tudom, ezerszer mondtam már ezt. valószínűleg oka is volt, hogy csak most érek abba az állapotba, hogy rögzíteni tudjam őket.

viszont próbaképp Felíciánnal igyekszem valami használhatót alkotni, ha már megígértem és érdekesnek gondoltam ötletét. valamint Tóth Andrisék zenéjéhez is vannak ötleteim - például oszcillátorokon átvezetni a hegedű hangját és így nyerni földöntúli hangokat (persze Neurosist ismerőknek ez sem újdonság - mentségemre mondom, nem hallgatok Neurosist, mármint csak elvétve, ritkán - viszont tetszik).

munkailag pedig a tanulás májustól veszi kezdetét - annyira szeretném tudni és annyira hiszek benne, hogy végre odajutok arra a területre, amelyről már kilenc évvel ezelőtt írt első diplomamunkámban is több fejezeten át foglalkoztam. és talán most sikerül nemcsak írnom róla és foglalkoznom vele, hanem elsajátítani és megszeretni. mert ez a pénzügyi informatika bizony húsomba vág és ha nem is akkora élmény, mint színpadon állni (vagyis előtte mászkálni és az emberek arcát nézve játszani :), de roppant mód megkedveltem és azt hiszem, az elkövetkezendő soksok évben nem is kívánok mással pénzt keresni. legalábbis most így látom. business warehouse, jól vigyázz, jövök! :p

húgom pedig már Indiában, Izland után. merész egy lépés, nemdebár? mielőtt továbbállna más i betűs országokba, figyelmeztetni fogom: sem Izrael, sem Irán nem oly békés, mint az előbb említett kettő. Irakról nem is beszélve.

mint újabban mindig, most is hallgatnivaló blokkal zárom soraim.
először is portásfej: a harmadik. furcsa, szokatlan - remek, hogy nem másolnak korábbról, hanem mertek új utakra lépni. amelyek annyira nem is újak - egész sok utalás van a hetvenes évekre, főleg hangzásban. pőre, zűrös, zavart, elhangolt hangulatú - és mégis felteszi az ember vasárnap este. bármily furcsa, megnyugtat ez a kuszaság.
amanethes pedig a sírból hozta vissza a sumér-svéd rokonság hirdetőit. komolyan, ennél már az astral sleep is doomosabb volt (mountain of doom - jättekul!!), mint amit Edlundék összepengetnek. via dolorosa úgy eltalált, megyek is és beszerzem hétvégéig a láncokat, maszkostul. igaz, a balladáik nem hatnak meg: de ezért van a delete gomb. s megint szembesülök vele, elegendő 35-40 perc egy albumból. olykor még sok is.

nyomj rá: napló, zene, propaganda

"mindig adjunk az agyunknak valami tennivalót, mint például a hallás és a zene közvetítése. ugyanis, ha agyunkat hozzászoktatjuk a konstruktív muunkához, nem lesz rá ideje, hogy átadja magát a félelemnek."
Havas Kató - A hegedűjáték új megközelítése

köszönöm, jól vagyok. rengeteg tennivalóm közt elkészült immár borítóstul a mocun lemez, valamint már ötödik basszgitár órámon estem át. remekség, már látom, szeretni fogom ezt nagyon.

biciklizni csak egy hónap múlva vághatok neki, két hónap múlva új területtel foglalkozom, amit már régóta ki akarok próbálni, valamint nem vagyok egyedül. van remény.

addig is kötelező hallgatnivaló.

nyomj rá: citat, napló, propaganda

és elkezdődött. innentől kezdve kikerülhetetlen események láncolata az egész. nem tehetek már semmit, várakozom. összepakoltam öt könyvet, a szükséges pár cuccot, pakolok és megyek. fekszem.

fekszik, nyugszik. így járt.

volt még régen a cga monitorok idejében, amikor egy 286os erőgépnek számított, egy sebész játék. operációkat kellett végrehajtani, az egér volt a szike, lehetett jódozni, meg pár vizsgálatot végezni műtét közben. már az első szinten, a vakbélműtétnél kinyírtam a pácienst.

de más vág, máshol. és ezért hasítanak eret:
angolul németül

egy hét múlva veletek megint. addig olvasok, narancsozom, nézegetem a várost, a Moszkva tér és Margit híd felé, keresem a mókusokat a parkban, és várom a hóesést. furcsa, ennyire első koncertjeimen izgultam utoljára.

jobb híján ezt a kisfilmet ajánlom figyelmetekbe.
valamint a svéd Cult of Luna Salvation című albumát.


waiting for you.

nyomj rá: napló, propaganda

mindenképp be szeretnék számolni a nemrég megjelent ulver lemezről, mivel megint kissé szíven talált. ezen annyira nem lepődtem meg, hiszen rendre meg tudnak lepni mindenkit. ezúttal viszont több oka is van csodálatomnak.

az első és talán legfontosabb, hogy kilenc gyönyörű dalt tartalmaz. végletekig lecsupaszított, minden felesleges hangtól megkímélt tökéletes kompozíciókat. egyszerűen zseniális, ahogy egymásba fonódnak a dalok és így nemcsak zenei, eszmei ívet is rajzol az album.

az emlékezését. búcsúzásét. írhatnék halált és gyászt, de sosem ennyire direkt a három arc.
viszont ahogy a Vigil zárul és a címadó kezdetéig eltelik az a pár másodperc szünet, belém ötlött a felismerés. az első rész kifejezetten a hozzátartozókról, -hoz szól. s ha már elengedték, szól az egyénről. fricska, sőt egyben gúnyként is felfogható a Let the Children Go, mint cím (ellentétben a let the children come to me-vel), holott ez az igazi tetőpont és egyben a legösszetettebb szerzeményük.

amit a komponálásról szivárogtattak - Chopint és kortárs szerzőket tanulmányozott Ylwizaker - mind-mind igaz. ez bizony kortárs komolyzene, s teljes nyugalommal tehető Kurtág és Ligeti, vagy éppenséggel Arne Nordheim mellé. és amennyire kifinomult, annyira világosak is a kompozíció vonalai.
az előző Blood Insidehoz képest, amit majd szétvet az energia és kakofónia borítóján a vörös kereszttel, a Shadows of the Sun elvont és csendes sötétségbe burkolózik.

ami miatt már hirtelen is nagyon kedves lett számomra ez a dalcsokor, az az éteri hangulata. ez teljességgel félreismerhetetlen, hiszen konkrétan meg tudom nevezni, hol hallottam először. azóta se sehol, s mennyire örülök, hogy valaki megint elérte ezt a szintet. pláne, hogy zeneileg más úton.
dead can dance - within the realm of a dying sun

és nem is kínálhatnék illőbbet közelítő téli estékre.

álljon azért még itt egy rövid zenei ajánló.
burial // dubstep - lassú törtütemből álmodozás és elmélyülés
the red chord // math-deathcore - velős és agyas aprítás, arculcsapó sújtás
serj tankian // soadrock - nem szárnyal pattoni fellegekbe, de érdekes szólópróba
vortex // postblackindustrial - ígéretes honi kísérlet, lépést tartanak északkal

nyomj rá: zene, propaganda

érdekes hypochondrikus jelenség ahogy egyre jobban érzem a jobb térdemben a fájdalmat. talán ha ki sem derül, nem is figyelek rá, vagy csak egy legyintéssel erősebben hajtok a kelleténél. viszont a talpam olyan szinten jelez most már, hogy nem is gondolkozom műtét kérdésén. szükséges, különben ez csak jóval rosszabb lesz. most még télen szívesebben fekszem ágyban, hogy tavaszra felépülve már lefuthassam a kört a szigeten. talpgörcs és zsibbadás nélkül.
s valahogy megint mehetnékem van. tavaly ilyenkor is volt már, de most már jóval erősebb. még szerencse, hogy fordítani és önéletrajzokat küldeni ágyban is lehet :) vissza is szereltem otthon a wifit a biztonság kedvéért.

elkészült a mocun borítóterv is, munkában vagyok még a majd egy éve felvett, de lemezre nem kerülő két számmal is. kicsit tovább tartott a munka, mint eredetileg terveztem - igaz, hogy a legtöbb munkával járó változat mellett döntöttünk. legközelebb szerencsére kevesebb teendő és szoftverek közti munka vár majd s az is nagyon valószínű, mindent nem vállalok be, mint ezúttal. példának okáért mastert. komolyan mondom, a jelenlegi master árak mellett (3500-5000 / szám) egyszerűen nem is érdemes elkezdeni próbálkozni itthon, úgyis jobb eredményt kapok a vasakkal és komplett UAD-1el dolgozó arcoktól. nekem ugyan csak TC PowerCore jutott :p amivel maximálisan elégedett vagyok. pont arra jó, amire használom - demózásra.
és most végre lesz időm saját anyagomra is - olyan régóta ígérgetem már... és színpadra is kell állítani, amint lehetséges. van pár feldolgozásötletem promóció és érdekesség gyanánt, utána úgyis mindenkit bepasszírozok saját kis világomba. ebből a buborékból nem lehet kitörni.

az utóbbi pár napban felértékelődött szememben a skype, most hogy itt nincs vonalas teflon, különösen sokat segít az ingyenes kapcsolattartásban.

jobban belegondolva semmit nem haladtam előre év eleji elhatározásomhoz képest. sajnálom. valószínűleg pár dolgot elrontottam már az elején, néhányat csak később, néhányról pedig még nem tudok :) csak sejteni sejtem, hogy jó irányban haladok újfent és a deklaráció eredményt szül. you never know, and if you think you do, you might be wrong later.

hiába van gyönyörű őszünk megint, enyhén befordultam az utóbbi időben talált zenéknek köszönhetően. a teljesség igénye nélkül álljon e lista:
kwoon - csodaszép akusztikus ambient
the birthday massacre - kakukktojás, avagy az én diszkóm
amiina - kedvenc vonósnégyesem
shape of despair - funeraldoom, dead can dance in metal

és mennyi minden van még a fejemben, ami mind erre a blogra kívánkozik. remélem hamarosan lesz rá időm. ne haragudjatok.

nyomj rá: napló, propaganda

fájdalommal értesítjük a hozzátartozókat, hogy november 1-én a the penta concordia hangversenyt rendez a régmúlt doom/death versenyművek legjavával. a megemlékezés az after music (volt darkopolo) krematóriumban estve 9 óra körül veszi kezdetét.
megjelenésükre számítunk, egyúttal maradunk tisztelettel.

nyomj rá: propaganda, godlike

és kész van. tényleg, ezúttal nem kertelés - megvan a mocun lemez mastere :p
irány a nyomda, cdnyomás és terjesztés, kiadó keresés.

és van új szám a myspace oldalon.

nyomj rá: mocun, propaganda

tystnaden
a hosszú csendnek csak az volt az oka, hogy elindult a körforgás, ami úgy látszik s úgy hiszem, Magyarország sajátja. itt nincs szünet, nincs félreparkolás, leállás és égbámulás, mint Jokkmokk és Porjus között félúton az erőműnél.

úgy néz ki, remekbeszabott születési rendellenességem derült ki. tehát ha mentálisan még nem is, de fizikailag már orvosilag igazolható: el lettem baszva.


nincs ez elbaszva, csak másra jó
és ez egy nagyon fontos útravaló, melyet jó ha megjegyeztek. ti, mind. nem érdemes izgulni semmiségeken, amikor tényleg kisebb csoda, hogy ennyi jó dolog is történik velünk. azért elég közhelyes és nyálas ez, nemdebár? kiváló lelkész lennék, úgy érzem, csak gyóntatáskor törne fel belőlem sátáni kacaj. rengeteg nagyon jó barátom van és ez nagyon-nagyon bennem tartja a lelket.


so when i turned she just teared along for hugging
ez a legújabb zenekarnév-ötletem - de még az is lehet, csak dalcím lesz valamikor később. hegedülni szerencsére nem lábbal kell.


nadja
addig is íme legújabb felfedezettem
i have tasted the fire inside your mouth. és mennyire találó.

nyomj rá: napló, citat, propaganda

mocun szeánsz lesz 20án, 20 órakor az aftermusic (régebbi partiarcoknak Marco Polo) klubban. belépő 500 körül várhatólag, fellépnek utánunk dyas és dethroners. kiváló ismerkedési és szórakozási lehetőség mind csinos hölgyeknek, mind délceg uraknak.

és nem utolsósorban: mocun

nyomj rá: mocun, zene, propaganda

utóbbi napjaim másról sem szólnak mint szervezésről, albérletről, utazásról - igen, megint észak :p - és viszonylag kevés, azt is lustán elhevert szabadidőről. nos, július enyhén izgalmas lesz kezdve az összeköltözéssel Krisztiánnal - nem lettem buzi, sőt - pár felvétellel és mocun lemez borítóstul véglegesítésével (remélhetőleg végre, talán :) valamint állandó kimozdulással.

tekintve hogy ma pár óra múlva irány Stockholm, így viszlát megint. igazából nem sűrűn vezetem ezt a blogot, pedig gyűlik a mondanivalóm bőven :p mindegy, talán lesz időm északon diktafonozni ha már csak rénszarvasokkal és jámbor jávorborjakkal vet össze a sors. aztán meg egy jávorkancával, hej.

utóbbi napjaim az alábbi lemezek hallgatásával teltek:
Mayhem - Ordo ad Chao
ez királyság. necro as fuck, black as hell. Csihar nyüszít, Hellhammer állat pontos mindenféle editálás nélkül, Blasphemer egyedül is szétgyalul gitárral, Necrobutcher meg van. ez a totális széthullás zenei analógiája kérem, nem esti mese és nem elsőrandis diszkóslágerek gyűjteménye. erősen ajánlott, 20as karikával.

Paradise Lost - In Requiem
alap kedvenc britjeim. és már tizenegyedszer és megint csavarnak a formulán. viszont ezúttal az előző, a saját nevű jobban tetszik, kerekebb és érettebb dalok vannak rajta, igaz itt meg többféle nóta, bár kevésbé jók. vagy kevesebb üt tarkón mint vasrács. azért a Beneath Black Skies és Unreachable igazi antológia várományos, és az Everything But the Girl átdolgozás is érdekesen kiváló.

de Lappföldön Cult of Luna szűrődik majd az ipodból, kizárólag.

ja, everything but the girl. de azért szeretlek titeket. kb így

nyomj rá: napló, sverige, propaganda

mocun koncert újfent, ezúttal a dyasszal, akiket nagyon szeretek régóta.

június 2, szombat, este 8 - filter klub BP // almássy u. 1. // 500 huf
Blahához közel, baráti társaságban, csakúgy mint múltkor.

valamint elkészült myspace oldalunk is, lehet hallgatni és tölteni a dalokat.
http://www.myspace.com/mocun

nyomj rá: mocun, propaganda

feleim, az új manna, a paradiselost tizenegyedik lemeze meghallgatható egyben itt:
http://www.myspace.com/paradiselostuk

és a jaltai video is megnézhető:
http://youtube.com/watch?v=qMgQoYFp_K4

nyomj rá: propaganda, zene

kérdezi Tom Gabriel Fischer és bizony még bennem is megremeg az ütő.

és valahogy 29, azaz 30 felé közeledve akarva és akaratlanul is újra lepörög előttem minden. hihetetlen sokat álmodom és bizony sok közülük roppant sokat jelent. már azzal is elégedett vagyok, hogy választ kaptam néhány kérdésemre. azt hiszem, megbékéltem azzal, hogy az összesre sose kapok feleletet. már nem is várok.

viszont továbbra sem tudom, merrefelé tartok tulajdonképp, noha egész jól látszik, mivel szeretek foglalkozni. érdekes ez az egész úgy, ahogy van, viszont jobb szeretném már learatni munkám gyümölcseit. mert ilyen is van. mármint dolgozom is. olykor egészen megfeszülök érte.

most viszont irány próbára, ha már András beruházott egy nord stagere. svéd termék. és bizony, feladja a leckét, nekem is. gyakorlatilag tiszta orgazmus és élvezet próbálni, annyira jól szól minden.

és utána titanic filmfesztivál - majd pihenés, ha már a héten megint nem sikerült :p

nyomj rá: propaganda, zene

bármennyire hihetetlen, egész jól gazdálkodom mostanában az idővel s ennek köszönhetően kézben tudom tartani az igencsak szerteágazó tevékenységeimet. tekintve, hogy három hónap el is illant ebből az évből, gyors számadást tartok.

mocun lemezzel áprilisban végzünk, ami a hanganyagot illeti s végre nekiláthatunk a szervezésnek és koncertezésnek is. persze ha csak erre tudnék koncentrálni, már rég készen lenne, de lassabban őrölnek a malmok. mellesleg nem is biztos, hogy ez baj, mivel így van ideje minden dalnak leülepednie s végiggondolni, mit is akarunk hallani s hallatni egyes helyeken.

ezután saját projektemmel szeretnék elsősorban foglalkozni, ám ezt bármikor meg tudom oldani s nem is szorulok rá nagyon más segítségére. minő véletlen :) egy régi csellós ismerős nemrég keresett fel ha nem is feltétlen emiatt, de ez is szóba került. van egy elég jónak tűnő ötletem, ami számos magyar metal csapatnak remélhetőleg szintén tetszeni fog.

a most már pár koncerten életképes penta concordiából Attila belevágott a már egy ideje tervezett új csapatába, ami a godlike nevet viseli. hatan, mint a gonoszok, eléggé kipróbált és viseletes arcok vagyunk mind. értelemszerűen súlyos doom, az, amit még 15 éve gothicnak hívtak harisnyakötő, vörös rózsák és mónikák nélkül. az a stílus, ami nélkül el se kezdtem volna zenélni anno.

és ahogy időm engedi s megismerem a samplerezés alapjait, megnyitjuk a pokol kapuit a fejemben salo120 kódnevet viselő ipari szörnyeteggel és letaroljuk az erre fogékony arcokat.

az, hogy emellett svédül karaokéztunk csapatban s nyertünk kedvezményt így minden valószínűség szerint lesz végre egy svéd csoport, ami nem esik szét, már csak hab a tortán. és nem utolsósorban áprilisban már nem veszek bérletet, hiszen annyira jó az idő, hogy már csak bicajjal szabad közlekedni.

van szerencsém új izlandi zenékhez, nevesül az apparat organ quartethez és Skúli Sverrisonhoz. mindkettő remek és újító muzsika, mint szinte minden, ami a 12tónar.is kiadóhoz köthető. nem véletlen, hogy azon zenéimet, amelyek belevágnak az érdeklődési körükbe, már küldöm is postával a szigetre.

egyébként meg minden a helyén van :) majdnem minden, de az is már a helyére kerül. április 30ig :p

nyomj rá: napló, zene, propaganda, godlike, mocun

mocun első koncert:
február 20 kedd - filter klub (almássy utca 1)
belépő minimál, kezdés 8kor

és íme az első lemezes szám:
http://rapidshare.com/files/15271812/hypothermia.wav.html

nyomj rá: mocun, propaganda

vasárnap Bradákkal megnéztük Pálfi György új filmjét, a Taxidermiát.

Szabó István Mephistoja óta a legjobb magyar darab, legalábbis számomra mindenképp. kellően átgondolt történet, nagyon finom és honi filmhez képest meglepően találékony és hatásos poénokkal és pontos szociográfiával. ugyanakkor a fikció pompás, az analógia és irónia elsőre érthető és látható, ennek fényében benne van minden, ami a Kárpát-medencében történt az elmúlt 60 évben.
ne ragadjatok le a húsnál és pengénél, macskánál és fütyinél, mert itt rólunk van szó, akik szüleikhez és nagyszüleikhez képest megint új élethelyzethez igazodnak. és nekem ezért tetszik igazán ez a mozi. nagyon nem lepődnék meg, ha jópár év elteltével Mechanikus Narancs-féle kultikus státuszba kerülne. ha máshol nem, legalább otthon. ez azért enyhe keserű mosolyra késztetett.

valami oknál fogva nehezen fogadom el az ölembe hulló sikert mostanában. mintha kitérnék előle, hogy ne találjon meg :p pedig egyszer illene már kinyújtanom a kezem. nowhere / catastrophe.

nyomj rá: propaganda, napló, kino

a napokban kaptam egy kérdést. elsőre nagyon meglepett és nem tudtam vele mit kezdeni, kellett innom egy teát és végiggondolnom, mit gondolok én erről. hozzám relatíve közel álló személy tette fel s én nem akartam cserbenhagyni, vagy süket válasszal áltatni.

ennek az életnek van-e értelme?
bennfentes Douglas Adams olvasók már tudják a választ. 42. 2*21kromoszóma, azaz párosodás.
node nem az egerek adják meg a választ. legalábbis szerintem.

a válasz saját magunkban van elrejtve. magunkkal kell kiegyeznünk és megbékélni gyengeségeinkkel. minden nap elismerni gyengeségünket és büszkének lenni saját utunkra és erőnkre. és nem megalkudni az ellenünk vétkezőkkel de megbocsátani az ellenünk vétkezőknek. viselni minden csapást és mosollyal hajolni a következő ütésért.

mert derűs az ég tavasszal és ősszel, és ahogy áthatol a napsugár a fák között te is lehajolsz a föld felé és magadba szívod a fű illatát és ezt nem éreznéd, ha nem élnél, és ezek a pici dolgok tesznek téged belülről erőssé, formálva napról-napra és évről-évre alázatossá. alázatossá a sorssal és természettel szemben.
hogy csak annyit mondj öregséged delén: megbékéltem. saját magammal és környezetemmel. nincs több, mire vágyhatnék és amit adhatna nekem bárki. mert nem szükséges kapnom. akár egy újabb pofont, kanyart az élettől, esetleg szennyet és hirtelen halált.

nagyon nehéz úgy keresztülsuhanni az életen, hogy nyomot hagysz a veled találkozókkal, de nem változtatod meg őket. s még nehezebb olyan társat találnod, aki ugyanígy szeli a kanyarokat a világban. van-e választottad?
s ha nincs, elégedj meg magaddal. vedd magadhoz a kenyeret, amit kettőtöknek vágtál s mondj köszönetet a másiknak a létezésért. vagy a búcsúért. tudnod kell elköszönni és megbékélni emberektől, emberekkel. mert talán nem találkoztok többé.

milyen szarkasztikus és romantikusan fájdalmas vélemény.
szarjatok rá mind, és vétkezzetek tovább.

nyomj rá: propaganda

mégsem annyira lebecsülendő ez a Renaissance. kiderült, Európában is lehet jó animeot készíteni. igaz, történetileg semmi speciálisat nem nyújt, bár amennyire lehet, fordulatos és szimbolikus. ami pedig a zenét illeti, el lehetett volna szakadni több helyütt a nagyzenekartól. viszont a látvány minden kisebb nehézséget elfed, egyszerűen gyönyörű és visszahozza azt az érzésvilágot, amit utoljára Fritz Langnál tapasztaltam.

nyomj rá: propaganda, kino

enyhe nyomás a tarkón és a szemüregben.
vagyis alig telt el két nap és máris szabadulnék legszívesebben. egészséges reflexió.

ennek köszönhetően látogattam meg a Műcsarnokot ahol jelenleg épp északi kortárs kiállítás nézhető meg egészen február 25ig. nem ma voltam utoljára. mondjuk arra kíváncsi vagyok, hányan értik Torbjørn Rødland Mayhem c. fotóját.
roppant tanulságos a mikroállamok találkozójáról készített infokollázs is. a mellékelt kérdőív alapján a nyolc mikroállam közül az Unamerikai Köztársaság elveivel egyeznek leginkább saját célkitűzéseim. szintén roppant erős egyezőségem a szlovén alapítású NSK állam céljaival is.

azonban a számomra legérdekesebb kísérlet a freq_out volt. hangkollázs. kísérlet és interaktív műhely. igazi zenei fricska óriási jelentéssel. azt hiszem, aki magát zenésznek nevezi, értenie kell a freq_out mibenlétét, tudatosan hallania kell a hangkísérlet elemeit és elhelyezni a térben, értelmet adva a kísérletnek. ugyanakkor meggyőződésem, kevesen képesek erre itthon. szégyenszemre.

szintén mai hír blabbermouthról, hogy a norvég Grammy-díj 2006os metal jelöltjei a következők: Enslaved, Keep of Kalessin, Gorgoroth, Benea Reach. szívem szerint gondolkodás nélkül Enslavednek adnám, viszont tavaly is ők nyerték.
a kérdés sokkal inkább az, hogy itthon miért nem ismerik el a honi metal / jazz / etno / ésatöbbi zenekarokat a maguknak megfelelő helyen. hogy lehetséges az, hogy Ákos, Tankcsapda, Edvin Marton és a többi magyar szenny elismerést elismerés után kap, ugyanakkor az igazán eredeti és világszínvonalú, mély mondanivalóval rendelkező zenekarokra még fittyet sem hánynak?

mivel e honlap is mikrokultúra, egyfajta mikroállam, így megalapítom a fénycsíra-díjat. én adom oda annak, akit szeretek. "én vagyok a parancs" mondtam háromévesen triciklizés közben és most tényleg én vagyok a parancs. elegem van abból a közhelyes kulturális fostengerből, ami itthon a csapból is folyik. jelöltjeim:
Palya Bea - nem utolsósorban a Weöres Sándor verseit megéneklő lemezéért
Watch My Dying - a fényérzékeny albumért meg azért a nukleáris támadásért, amit színpadon adnak magukból
Blind Myself - az elmúlt tíz éves munkáért és a sikolyterápiáért
Borago - mert finom zene

várom a szavazatokat és véleményeket az oldal alján található mailre.
elég volt a csicsából és giccsből - támadjon a fekete valóság :p

nyomj rá: propaganda, zene, kino

szombaton söröztünk a Halászbástyán. tényleg rokenroll és nagyszerű dolog volt ott ücsörészni az éjszakában.
teljes sikerrel zárult a vasárnapi Skandináv Ház alapítvány megnyitó. annak is örülök, hogy valamilyen formában mindenképp fogok svédül tanulni továbbra is. bár ez nem is volt kérdéses. mindenesetre láthatóan nem voltak felkészülve a szervezők a kétszázas tömegre :p és ez jó, hogy ennyien érdeklődnek.

vettem új bicajt is, a régit eladom Tománnak, így neki is lesz egy használható :p természetesen végignéztem a kínálatot, de újfent Magellan mellett döntöttem, ezúttal egy picit felszerelt Corvus lett a kiválasztott. iszonyat jó kis gép, egyből megjött a kedvem biciklizni – csak azt a fránya váltóbeállítást tudnám rendesen megoldani. mert ugye a névleg 21 sebesség a gyakorlatban tizenötöt jelent jó esetben. és nekem elég is ennyi, tényleg. persze a bicajozási szokásaim messze nem fedik az átlagot, mivel egyfolytában tekerős fajta vagyok. így sokkal gyorsabban lehet reagálni és fordulni, mint nagyobb sebességet választva. ahogy tapasztalatból elnézem, a legtöbben utálnak sokat tekerni – amit kissé nehezen értek, mert sokkal nehézkesebb úgy haladni. kerékpár vásárlásom lakat beszerzésével lett teljes, amiben cyrex oldala kihagyhatatlan segítséget nyújtott. innen is gratulálok neki és kevesebb ellopott biciklit a jövőben!

lesz 10 éves érettségi találkozónk is. ejha. bár ugyanaz várható, mint öt éve, szóval részemről nem várok sokat az estétől és akkor jól sül el.

az északi kultúrblokkot a DanDesignnal folytatom, valamint az alternatív őszi skandináv eseményekkel, ezek mindegyikén ott leszek:
szept. 26., Kultiplex Enslaved – viking törzsfők fiai
okt. 6., A38 Satyricon – fekete északi hadseregcsoport
okt 7., Freeport Katatonia – svéd depresszáns xanax helyett

és azt hiszem, semmi lényegeset nem mondtam ezúttal. ilyen is van. kis buta semmiségek. á, nem számítanak. á, dehogy. á.

megj: az első váltóval csupán két napot szenvedtem, viszont most pont úgy működik, ahogy azt szeretném. igaz, így csak 14 sebességet használok a marketingszöveg 21ből – nincs az az isten, hogy egy ilyen első váltóval mind a 21et használni lehessen – viszont ez a 14 minden körülmények között tökéletesen használható. hmm, talán mással is foglalkoznom kéne ennyit.

nyomj rá: propaganda, zene

ilyen még nem volt, így most van, íme:

május 21. 17h. Gödör. banánköztársaság. alterpopfunkspleen
június 9. 21h. DarkoPolo. the dethroners. metalsteelearthstrike
június 10. 18h. Ócsa. mocun. experimentalgerminal

akit érdekel, járuljon a színpadokhoz.

nyomj rá: zene, propaganda

voltatok már céges tréningen? igen megerőltető elkülöníteni az orwelli agymosást, azaz agyrombolást - lásd a címet - a felhasználható, hasznos dolgoktól. mert mindenben van hasznos, hiába szokás ezt elintézni egy fekete-fehér véleménnyel. csak okosan azzal a csöpp kis ésszel.
ugyanígy a put safety first is egy ostoba szlogennek hangzik. pedig ha jobban belegondolok, egész életemben így cselekedtem mindig. félek a rizikós, előre kiszámíthatatlan balesetektől, figyelek a késekre, ollókra és efféle. hülyeség? lehet. valami érdekes oknál fogva itt is, meg kedvenc országomban is nagyon fontos a biztonság. furcsa? dehogy.

az idő elteltével az ember egyre inkább vonzza tudat alatt azokat a dolgokat, amelyeket kíván és taszítja azokat, amelyekre legkevésbé sem vágyik. és ez öntudatlan, ugyanakkor rendkívüli hatása van a tudatos énre, aki talán ezzel tisztában sincs. csak reagál a következményekre. és ha negatív dolgokkal, gondolatokkal veszi körbe magát, egyre mélyebbre kerül. és nincs kiút.

pozitívan gondolkozni nem annyit jelent: keep smiling.
ha közelebb érsz vágyaidhoz, akkor megjelenik a derűs mosoly az arcodon és le sem törölhetik onnan. és ha a vágyaid annyira egyszerűek, mint a reggeli arcmosás, vízbe merülés, vagy egy vonás a hangszeren, megjelenik a buddhai vigyor. nálam egyre szélesebb.

nyertünk tigrist. tudjátok, mekkora a súlya egy átlagos nagyságú olajfúró toronynak?
1,3 millió tonna. nem kevés.

nyomj rá: napló, propaganda