mindenképp be szeretnék számolni a nemrég megjelent ulver lemezről, mivel megint kissé szíven talált. ezen annyira nem lepődtem meg, hiszen rendre meg tudnak lepni mindenkit. ezúttal viszont több oka is van csodálatomnak.

az első és talán legfontosabb, hogy kilenc gyönyörű dalt tartalmaz. végletekig lecsupaszított, minden felesleges hangtól megkímélt tökéletes kompozíciókat. egyszerűen zseniális, ahogy egymásba fonódnak a dalok és így nemcsak zenei, eszmei ívet is rajzol az album.

az emlékezését. búcsúzásét. írhatnék halált és gyászt, de sosem ennyire direkt a három arc.
viszont ahogy a Vigil zárul és a címadó kezdetéig eltelik az a pár másodperc szünet, belém ötlött a felismerés. az első rész kifejezetten a hozzátartozókról, -hoz szól. s ha már elengedték, szól az egyénről. fricska, sőt egyben gúnyként is felfogható a Let the Children Go, mint cím (ellentétben a let the children come to me-vel), holott ez az igazi tetőpont és egyben a legösszetettebb szerzeményük.

amit a komponálásról szivárogtattak - Chopint és kortárs szerzőket tanulmányozott Ylwizaker - mind-mind igaz. ez bizony kortárs komolyzene, s teljes nyugalommal tehető Kurtág és Ligeti, vagy éppenséggel Arne Nordheim mellé. és amennyire kifinomult, annyira világosak is a kompozíció vonalai.
az előző Blood Insidehoz képest, amit majd szétvet az energia és kakofónia borítóján a vörös kereszttel, a Shadows of the Sun elvont és csendes sötétségbe burkolózik.

ami miatt már hirtelen is nagyon kedves lett számomra ez a dalcsokor, az az éteri hangulata. ez teljességgel félreismerhetetlen, hiszen konkrétan meg tudom nevezni, hol hallottam először. azóta se sehol, s mennyire örülök, hogy valaki megint elérte ezt a szintet. pláne, hogy zeneileg más úton.
dead can dance - within the realm of a dying sun

és nem is kínálhatnék illőbbet közelítő téli estékre.

álljon azért még itt egy rövid zenei ajánló.
burial // dubstep - lassú törtütemből álmodozás és elmélyülés
the red chord // math-deathcore - velős és agyas aprítás, arculcsapó sújtás
serj tankian // soadrock - nem szárnyal pattoni fellegekbe, de érdekes szólópróba
vortex // postblackindustrial - ígéretes honi kísérlet, lépést tartanak északkal

nyomj rá: zene, propaganda

bármennyire is szárnyal e blog olykor félirodalmi magasságokban (vagy legalábbis hitetem el ezt ügyesen kedves olvasóimmal - ezúton is üdvözöllek titeket!), most a prózai kelet-európai egzisztencializmus mocsarába süllyed s valószínűleg egyhamar ki sem mossa magát onnan.

21es karika, valamint beható pasolini-ismeret erősen ajánlott.

mintha gondom se lenne más, csütörtök ebédre sikerült találomra szárazbab főzeléket fogyasztanom (a vendéglátóipari egységet csupán gyanúm nem teljes megalapozottsága miatt nem nevezem meg, azonban ez már a második hasonló eset). tapasztaltabbak itt már előre sejthetik az események tragikus láncolatát: igen, megtörtént ami megtörténhet - sőt még az is, ami nem. egyszóval este tíz körül már éreztem, itt valami nagyon nincs rendjén. és ekkor kezdődött a halál 50 órája, a lét határán egyensúlyozva. igyekeztem amennyire lehet, szalonképesen túlszárnyalni a kritikus időszakot.

mellékhelységünk ellen módszeres, többszöri csapásmérést hajtottam végre hajnali órákban (ezzel nem utolsósorban önmagamat is az alsóbbrendű foslény kategóriába helyeztem). becsszavamra kegyetlen volt, s aki ismer, mire vagyok képes egyéb vegyianyag képzésben: exponenciálisan léptem előre a listán. szó szerint mészárlás zajlott, a szerves kémia legveszélyesebb vegyületei csapódtak ki. alienek, savtámadás, sárkányláng és egyéb fikciók fel sem értek ehhez.

különösebben nem vagyok rá büszke, sőt - mindenesetre az első havas hétvége ennek jegyében és otthoni vackolással telt. amúgy a vécén olvasás remek dolog, csak ne ilyen apropóból döbbennék rá.

nyomj rá: napló

az ön fantasztikusan fejlett fizikumának köszönhetően a felépülési idő nem hosszabb, mint két hét.

igen, ezt a mondatot vitrinbe teszem.

lányok, aki először súgja ezt fülembe tegezve, azon nyomban viszem az oltár elé.
ezúttal nem viccelek.

nyomj rá: citat, napló

érdekes hypochondrikus jelenség ahogy egyre jobban érzem a jobb térdemben a fájdalmat. talán ha ki sem derül, nem is figyelek rá, vagy csak egy legyintéssel erősebben hajtok a kelleténél. viszont a talpam olyan szinten jelez most már, hogy nem is gondolkozom műtét kérdésén. szükséges, különben ez csak jóval rosszabb lesz. most még télen szívesebben fekszem ágyban, hogy tavaszra felépülve már lefuthassam a kört a szigeten. talpgörcs és zsibbadás nélkül.
s valahogy megint mehetnékem van. tavaly ilyenkor is volt már, de most már jóval erősebb. még szerencse, hogy fordítani és önéletrajzokat küldeni ágyban is lehet :) vissza is szereltem otthon a wifit a biztonság kedvéért.

elkészült a mocun borítóterv is, munkában vagyok még a majd egy éve felvett, de lemezre nem kerülő két számmal is. kicsit tovább tartott a munka, mint eredetileg terveztem - igaz, hogy a legtöbb munkával járó változat mellett döntöttünk. legközelebb szerencsére kevesebb teendő és szoftverek közti munka vár majd s az is nagyon valószínű, mindent nem vállalok be, mint ezúttal. példának okáért mastert. komolyan mondom, a jelenlegi master árak mellett (3500-5000 / szám) egyszerűen nem is érdemes elkezdeni próbálkozni itthon, úgyis jobb eredményt kapok a vasakkal és komplett UAD-1el dolgozó arcoktól. nekem ugyan csak TC PowerCore jutott :p amivel maximálisan elégedett vagyok. pont arra jó, amire használom - demózásra.
és most végre lesz időm saját anyagomra is - olyan régóta ígérgetem már... és színpadra is kell állítani, amint lehetséges. van pár feldolgozásötletem promóció és érdekesség gyanánt, utána úgyis mindenkit bepasszírozok saját kis világomba. ebből a buborékból nem lehet kitörni.

az utóbbi pár napban felértékelődött szememben a skype, most hogy itt nincs vonalas teflon, különösen sokat segít az ingyenes kapcsolattartásban.

jobban belegondolva semmit nem haladtam előre év eleji elhatározásomhoz képest. sajnálom. valószínűleg pár dolgot elrontottam már az elején, néhányat csak később, néhányról pedig még nem tudok :) csak sejteni sejtem, hogy jó irányban haladok újfent és a deklaráció eredményt szül. you never know, and if you think you do, you might be wrong later.

hiába van gyönyörű őszünk megint, enyhén befordultam az utóbbi időben talált zenéknek köszönhetően. a teljesség igénye nélkül álljon e lista:
kwoon - csodaszép akusztikus ambient
the birthday massacre - kakukktojás, avagy az én diszkóm
amiina - kedvenc vonósnégyesem
shape of despair - funeraldoom, dead can dance in metal

és mennyi minden van még a fejemben, ami mind erre a blogra kívánkozik. remélem hamarosan lesz rá időm. ne haragudjatok.

nyomj rá: napló, propaganda