igazán elnézést kell kérnem minden ide látogatótól, mert az izlandi beszámolók csak nem gyűlnek, a képeket még mindig nem nézhetitek lentebb a képtárban - és teljesen jogosan bosszankodtok.

lusta dög vagyok.

pedig rengeteg dolog van megint, kissé nehéz is átlátnom őket mind. még szerencse, hogy készítettem magamnak egy kisebb listát - értsd: legnagyobb postit teleírva és kisszekrény oldalára felragasztva így mindig szembesülök vele, mennyi minden van még, ha netán unatkozna támadna kedvem. magamat is megnyugtathatom, nem lesz ilyen, az év végéig egész biztosan nem.

mint Bradák megjegyezte, ha valami nem stimmel nőügyileg, akkor technojunkie leszek és műszaki dolgokat dugdosok össze és találok ki. teljesen jó diagnózis én meg teljesen befordultam ilyen téren, már új teflonnal irányítom a gépet, megy a frontrow és vlc remote, mi több, teljes ismerősi listámat frissítettem. beteg. egyáltalán, miért van szükségem 200 telefonszámra és ismerősre? tudja a jó ég, mintha ezt is kilóra mérnék.

pedig most minden mintha a helyére kerülne megint. everything, but the girl. más kérdés, hogy engem se egyszerű fából faragtak. egyáltalán nem. és nem vagyok egy feladó típus. főleg akkor, ha ott van a perfect drug.

és most érthetetlen oknál fogva, de ott van. the perfect drug. ilyenre se volt példa lassan négy éve. pedig megint semmi esélyem és mégis. a börtönviseltek nem álmodnak a rácsok mögött, mert vágyakozásuk elérhetetlen és így inkább nem is vágyakoznak. ugyan magyarázza meg valaki, miért vetődök megint árnyékra, ráadásul boldogan és örömteli indiánszökellésekkel?

mert elérhető.

találkoztam Andival és Zitával, kislányával. nagyon érdekes volt beszélgetni időhatár nélkül és nagyon jólesett. neki is, úgy vettem észre. Zita meg roppant édes, bár kissé gyerekgyilkosnak néztek, amikor a Jászai téri McDo vécéje előtt eltört a mécses Andi meg pár másodperccel később tört ki az illemhelyről. bájos dolog síró gyerkőcöt kézben tartani, igazán.

de nagyon tetszett.
és ezt egy éve még le se írtam volna.

most már három hete, hogy félvega étrenden vagyok. bár azt hiszem, havonta egyszer eszem valami csirkét vagy zsírmentes vadat, elsősorban a fémek és nyomelemek miatt. és tényleg sokkal jobb érzés könnyű étrenden, sokkalta sokkal. ugyanakkor nem kevéssé problémás így ételeket szerezni 2006ban Magyarországon. azért azt mindenképp megjegyezném, vasárnap reggel 50es pulzust mértem mindkét karomban. 50es - csoda, hogy élek :p

nosztalgia tört rám, teljes '90es évek eleji zenegyűjteményem hiányzó darabjait töltögetem, így újra szól Brother, No Excuses, Unbelievable, Love Buzz, School és persze az egész Infernal Love. kinda i want to.

nyomj rá: napló

kiléptem a dethronersből, utoljára pénteken f10kor játszunk a Zúzda színpadon, majd a neszmélyi borozó felé vesszük az irányt.
számosan kérdezték okát, pedig a válasz nagyon egyszerű. kevés időm van és azzal a kevéssel mást akarok kezdeni. aggódók nyugtatásaképp megjegyezném, van még jócskán tarsolyomban megvalósítandó ötlet.

nyomj rá: napló, zene