naszóval levonultunk zenekarunkkal a csepeli próbaterembe és felvettünk egy új számot, hogy kipróbáljuk új hangszereinket és régebbi tapasztalatainkat. beneveztünk egy versenyre is, de ez
másodlagos.
itt tudod letölteni és meghallgatni a számot
és itt tudsz szavazni ránk január 30tól

nyomj rá: zene, propaganda

szóval az umeåi nyolc srác olyan lemezt tett le idén, amelyhez hasonlóan rajongani csak ritka esetekben szoktam (pl.: Ulver - Blood Inside, Paradise Lost - PLX, Faith No More - Angel Dust). egyszóval nem csak kiválót tettek elénk, hanem egyenesen tökéletest.

nehezemre esik pontosan megfogalmazni, miért is szerettem beléjük. ugyanis mindent megtesznek a nemszerethetőség érdekében: zajosak, gyakori a disszonancia, érezhetően nem keresik a minél tökéletesebb megszólalást hanem a zene keltette hangulattal bánnak hihetetlen érzékkel. és roppant alázattal játszanak a dalokért, akkor is, ha egyiküknek 4 percen át ugyanazt a témát kell játszania szüntelen. mi tagadás, minimalizmusuk is megérintett - mindig épp csak annyi hang szól, amennyire szükség van - vagyis nincsenek céltalan hangok. és ez így együtt nagyon erős, pláne három gitárral és basszusgitárral. a tény, hogy Anders Teglund billentyűs ugyanúgy Clavia-Moog párost használ, mint András, csak növelte tiszteletemet.

az Eternal Kingdom aprólékosan felépített konceptlemez (csakúgy, mint a Salvation korábban). viszont a keletkezési története a nem gyenge: történetesen a zenekar egy régebben elmegyógyintézetnek helyt adó épületben próbál és itt találtak rá az egyik néhai páciens naplójára. nos, ez már megadja az alaphangot és Lunáék minden titokzatosságával és borultságával felvértezve lehengerlő a végeredmény. látszik a tudatos felépítés, mind a hosszabb lélegzetvételű emlékezetes dalok (náluk ez akár tíz perces is lehet), mind a rövid, ám annál hangulatosabb és változatos átkötők segítik a sodródást.

a Ghost Trail az életműben is kiemelt helyen szerepel, míg a felvétel további erős pontjai a Mire Deep és a The Great Migration nóták. Az is tanítanivaló, hogy egy ilyen elemi erővel bíró csapat hogyan halkul el fokozatosan és hogyan redukálja témáit a kezdő Owlwood 8 perce alatt. tényleg pazar. de az album befejezése az igazi balhorog: a Following Betulas annyira erős fúvós kíséretet kapott, hogy ilyenre mióta elkezdtem zenélni és zenét hallgatni, nem emlékszem. egyszóval nagyon ajánlom, csodás perceket okoz és letehetetlen alkotás.

...így lépett be a Cult of Luna legkedvencebb zenekaraim közé.

nyomj rá: zene

mielőtt véget érne 2008, az indexes mhh topic szokásaihoz híven összeállítjuk az év lemezei listát. mivel kétlem, hogy még idén beesne valami, így összesítettem. ez év számomra nem volt különösebben termékeny, viszont jópár figyelemre méltó lemez született. ezekről rövid recenziót is készítek hovatartozás végett.

az év lemeze - kimagaslóan és rendíthetetlenül:
Cult of Luna - Eternal Kingdom
avagy a rút és csúf zene visszavágása, kellő arányokkal és változatos, stílustól független témákkal. amennyiben tényleg valami mélyre és izgalmasra vágyik az ember.

roppant erősek - valamennyire sorrendben:
Burst - Lazarus Bird avagy totális kísérletezés és megfoghatatlan keménység
Esbjörn Svensson Trio - Leucocyte tragédia, hogy pont ekkor..., mikor a talán legtradicionálisabb műfajt újítják meg, óriási ötletbánya és érzelemgazdag játék
The Haunted - Versus precíz, de élő szuggesztív gépezet
Meshuggah - obZen precíz és emberfeletti alaposságú gépezet

megjegyezném, eddig csak svédekről esett szó.

további kifogástalan albumok:
Transit - Decent Man on a Desperate Moon ahogy a country a doom metallal karöltve visszavág
Portishead - Third gyönyörű továbblépés egy már-már lezártnak hitt zenekartól
VolBeat - Guitar Gangsters & Cadillac Blood dán country modern módra
Raunchy - Wasteland Discotheque nem kérdez csak ledönt a maga virgonc erejével
Ihsahn - angL kiérlelt és finoman hangszerelt technikás északi metal

figyelemre méltóak:
Disfear - Live the Storm mocskos és rút bebaszások mellé
Tricky - Knowle West Boy sose hittem volna, de vonós triphop
Soulfly - Conquer ahogy a flamenco az oldskool thrash metallal összeér
Anathema - Hindsight nosztalgia és teázós révedezések

részleteiben tetszenek:
Tiamat - Amanethes visszakanyarodás a múltba a jelen tapasztalataival
In Flames - A Sense Of Purpose valószínűleg öregszem, de bejön a svéd melodikus death metal
Cavalera Conspiracy - Inflikted semmi cicoma, semmi fakszni, csak zúzás
Nine Inch Nails - The Slip sajnos nincs koncepció, de van néhány remek dal
Guapo - Elixirs itt még fogalmam sincs, merre tovább, de furcsa és érdekes
Slipknot - All Hope Is Gone avagy 'we burn your cities down' és tényleg

ami megbukott:
Enslaved - Vertebrae hosszú vajúdás után, de így járt
Satyricon - The Age of Nero minden jellegzetességük oda

év koncertje: Carcass
a 2005ös A38as Meshuggahval párban indulhatna a legjobb gitárhangzás magyar színpadon díjért

különdíjas 2007es versenyzők, azaz nem vettem észre őket időben:
The Ocean - Precambrian földtörténeti korokba oltott dühmetal vonósnégyessel kísérve, ez az igazán durva, minden gimnáziumi földrajzóra tananyagába be
Eivind Aarset - Sonic Codex aki vendéghangszeresből stílus irányítóvá vált és ez tényleg a kódex


köszöntem a figyelmet, további jó zenehallgatást kívánok.

nyomj rá: zene

nos, ez az idő is elérkezett: kiköltöztünk Kacsa utcai albérletünkből, ahol Krisztiánnal másfél évet töltöttünk egymás mellett. gyakorlatilag semmi probléma sem volt, pedig azért olykor eltért napirendünk. de remek idők voltak, jól éreztük magunkat. főleg úgy, hogy Bradákék két sarokra laktak.

most Csillaghegyen, azaz megint itt. kissé megváltozott ugyan ez a városrész, de sokkal inkább előnyére. amit így egyből nagyon élvezek, hogy nincs akkora rohanás és lehet sokat pihenni. jóval többet, mint a belvárosban. és ennek már meg is volt az előnye. szóval farmer lettem.

nyomj rá: napló

mondta nekem nagyapám és ekkor megnyugodtam.
hiába hajtűkanyargok, mégsem csinálom rosszul.

nyomj rá: napló, citat

kérem, megvan az írásbelim is. azért az utolsó két részfeladatra büszke vagyok.

remélem, befejezzük még a B24 kurzust - viszont a további fejlődés csak nyelvterületen lehetséges. ugye nem kell részleteznem, ez mit takar?

nyomj rá: napló

mármint a dethroners lemezzel kapcsolatban.

• Ágo akaratlanul is ráhibázott a hiding lurker c. dal he will bleed you dry sorával, ugyanis a cím a hidden lurker nevű kártyáról származik a vampire:the eternal struggle kártyajátékból és - minő véletlen - pont arra használható leginkább, ami a fenti idézetben is szerepel.
• a borítón felcserélték a hiding lurker és refurbished dalok sorrendjét.
• akinek először leesik a first to fall refrénjének forrása (egy esemény volt ez), az vendégem egy remek borra. ó igen, amikor még képes voltam szöveget összehegeszteni - nem véletlenül azóta az instrumentális zenét támogatom a vokálissal szemben :)
• a csellószólamokat feljátszó Felícián remek srác és nagyon jó zenéket készít

nyomj rá: zene, dethroners

na kérem, megjelent volt zenekarom új lemeze, az overdriven silence

és épp most hallgatom.

elég furcsa érzés, körülbelül mintha egy belőlem kinőtt fa tőlem távol álló gyümölcsét szemlélném.
előre leszögezném, rengeteg munka fekszik benne. sokkal több, mint ami elsőre hallatszódik (sajnos). szerintem magyar szinten tisztességesen szól, nemzetközi szinten megmutatható, legalábbis metal színtéren. a borító is ízléses, egyszerű és visszafogott, jó fotókkal.

bevallom, az elmúlt három évben én teljesen más zenei irányok felé érdeklődöm és vonzódom - részben ezért is léptem ki annak idején. másrészt stílusilag és hangzásilag voltak markánsan eltérő elképzeléseim. az itt hallhatóak alapján semmiképp sem összeegyeztethető gondolkozásunk és elképzelésünk, tehát jól döntöttünk. én ugyanis szeretem a koszt, az organizmust, a zsigerből jövő ütést és riffelést, az erőt és a kiszámíthatatlan, természetes rezgéseket (példa)

a dethroners azonban mára eljutott a végletes leegyszerűsítéshez és megtervezett, szögletes és kimért, polírozott hangzáshoz. sajnos ez legtöbbször a dobokon csapódik le, akaratlanul is felrémlik az images & words agyontriggerelt, művi dobhangja. a gitárok hasítanak, az akusztikus gitárok már-már fiesta flamenco érzést keltenek, amúgy pedig túl sokszor ugrik be a mostani fates warning és korai dream theater hatása. tény, jótól tanulni nem szégyen. ellenben a szólók kiválóak, tanítanivaló mind, remek! a szintik abszolút Kevin Mooret idézik, témailag néhol már túlságosan is. egyedül az analógszerű hangszínek bántóak, ott ugyanis az elmúlt években - Andrásnak hála - megtanultam, mitől robban a fülben egy valódi analóg hangszín (tessék meghallgatni a moog gyár termékeit). nagy pirospont viszont az élő vonós részekért, mert azok tényleg adnak ízt - az eddigiek fényében számomra bődületesen sokat.

ettől függetlenül ez kerek lemez, becsületes munka és szerethető dalok elegye. komolyan mondom, sokaknak tetszhet. azonban ami nekem fáj, hogy túl steril lett, nincs benne túl nagy érzelmi hullám, minden ízében túl modoros és kiszámított. hiába az experimental jelző a myspace-en, pont a kísérlet és a merészség hiányzik erről a lemezről. persze lehet, hogy ez egyáltalán nem fontos - mégis, enélkül mi hajtja ezt az egészet?

viszont arra buzdítanék mindenkit, hogy jelenjen meg december 29én az aftermusic pubban (azaz darkopolo) és csapjunk egy nagyon nagy lemezbemutató bulit!

mert ideje volt már.

nyomj rá: zene, propaganda, dethroners

végre! kedvenc sorozatom, mindent bemutat, ami egy irodában történhet két szerencsétlen informatikussal. és most, a harmadik évjárat elején felért a Monty Python mellé, komolyan.

nyomj rá: propaganda, it crowd

Bradák nem nyugszik, és igaza van. íme legújabb szürreális képregénye - a kor igényeinek megfelelően blogba rendezve - vigyázat, tartalmát tekintve egyedfejlődésre veszélyes hatású!

http://testgyerek.blogspot.com

nyomj rá: propaganda