nos ebben az étteremben magyar a pincérlány. de nehogy rátörjétek az ajtót, vagy megpróbáljatok ezzel bármi módon visszaélni, ha esetleg mégis, készüljetek fel rá, hogy amint visszatértek, lesz pain in the ass: vonó. szóval óvatosan - és ez a brüsszeli magyar EU politikus- és diplomata palántákra még jobban igaz.

érdekes beszélgetés volt. mindenesetre megerősített észrevételemben, hogy Brüsszel sokkal inkább a vendégek, átutazók - és nem a tősgyökeres polgárok városa. valamint abban, hogy oda kell menned, ahol jól érzed magad. megváltásra várni nem érdemes, mert így is, úgy is elmarad. a megváltást magadnak ajándékozod azzal, hogy nem állsz ellent sorsodnak.

igen. Sverige, Norrland. egyre erősebben.

nyomj rá: benelux

kicsit rossznéven vettem volna magamtól, ha sikerül újabb napot elfuserálnom, így hosszas készülődés és vasárnap reggeli fészkelődés után Antwerpennek vettem az irányt. csodás a hétvégi vonatos féláras kedvezmény Belgiumban, csak emiatt kap jópontot az ország, meg esetleg még a sörei kapcsán. egyébként egyre rosszabbul látom az itteni helyzetet.

azonban Antwerpen nagyon kellemes város. flamand város, értsd ezt úgy, hogy franciául itt (szerencsére) nem beszélnek. nem kihagyhatatlan úticél, mint Amszterdam, amit az emberiség számára kötelező mekkai célként jelöltem meg a mai naptól fogva, viszont roppant kellemesen töltheted itt az idődet. ellentétben Brüsszellel, Bruggevel és pl Amszterdammal is, Antwerpen épületeinek zöme a barokk és neobarokk stílusában fogant. ezek mellett sok a keskenynyomtávú (talán 960as?) villamos és a biciklis. így hirtelen mai felfogásban éledt újjá Antwerpen terein keresztül jópár korabeli pesti és óbudai daguerrotípia, egy az egyben Krúdy világa. ehhez rátett még egy lapáttal, hogy metrót eszkábálnak a bátor lakosok és ennek következtében minden fel van bontva és a tér a gyalogosoké. ez annyira nem Krúdys, de tegyük fel, ő is szerette a kisföldalattit.

van egy fantasztikus japán étterem, ahol kimonóval ruházzák fel a betérő vándort és nagy, négyszögű asztalai közepén állnak a négyzetes, több méter széles serpenyők. így az orrod előtt sütik a falatokat - és a cég fizet. mármint nem a japánok. de a low-cost menü is tápláló és nem különösebben drága, s az is kiderül, a japán konyha nem merül ki a sushival. pompás volt, igazán.

ez egyébként számomra megint felhozta azt a kérdést, amit Krisztián vetett fel még egyik Shadowrun meséjében a jövő Európájáról. vagyis az európaiak egyre inkább teret engednek már ma is a buddhista/konfuciánus keleti gondolkodásnak, mondhatni jobban és erősebben hat már rájuk, mint a történelmi hagyományokkal, ám a jelenkor kérdéseire kevéssé és kínosan belebonyolódó módon válaszoló keresztyén egyházak. lehet ezt jónak, vagy kevésbé jónak tekinteni, de ez a tendencia. legalábbis errefelé egyértelműen ez.

én speciel nagyon örülnék, ha ázsiai nőm lenne, de ezt ti is tudjátok és meg is értitek, hogy milyen nagyszerű, ha álmodik az ember. hát nem egy könnyű feladat ez, de én szívesen áldoznék az otthoni szentélyke árnyékában Ázsia rejtekeinek megismeréséhez elegendő időt. tudom, ez már perverzitás, de a valóság ennél sokkal perverzebb, pláne ha felidéztek egy feszes, formás japán női feneket. nem kímél, és itt most a 16os karika előtt abbahagyom.

nyomj rá: benelux

kérdezte a pincér a hotelban amikor szinte szokásossá vált táskásszemű reggelijeim egyikének álltam volna neki egy nyolcas asztal végében. igen, nyilallt belém a felismerés. mintha egyedül lennék. bocs, hogy élünk.
no, no. sorry. [whom should i waiting for anyway?]

nyomj rá: napló

Amszterdam - na ide is eljutottam végre :) ideje volt már igazán. Hollandia kvázi-fővárosa nagy élmény. mondhatnám, hogy nagyon is nagy élmény. mnden szempontból nézve az. kicsit úgy éreztem magam, mint anno egy messzi-messzi galaxisban Obi-Wan a Régi Köztársaság Coruscant nevű planétáján. óriási, kavargó tömeg ázsiai, európai, afrikai és talán ET is ott van valahol. szóval hatalmas a forgatag, ami itt fogad. hatalmas és átláthatatlan.
bevallom, ez az áthatolhatatlanság zavart. zavart, hogy nincs egy négyzetcentiméternyi nyugtod sem a belvárosban. szinte sehol. talán a Zuidkirke mellett éreztem otthonosan magam a kis sikátorok és kanálisok között, ahol csak néhányan sétálgattunk és még sütött az erőtlen őszi nap.

kicsit elpöcsöltem az időt reggel, így csak a szokásos 9:46os vonattal indultam el. így egyre értem Amszterdamba, ami meg nem épp korai. persze hiú ábránd egy ilyen várost egy nap alatt letudni, ez képtelenség. legalább egy hetet kíván, mint Bécs. vagy mint Stockholm. Amszterdam nem egy egyszerű hely. nem a coffeeshopok miatt, nem is a szexes részek miatt.

hanem a gondolkodás miatt.
teljesen észrevehető a mindennapi élet minden elemén, hogy itt érző, nagyon tudatos elmék építették és alakították ki a várost. bár a sok kanálisnak anno a középkorban illetve végén főleg közlekedésben és teherszállításban volt szerepe, kiválóan megmaradtak funkciói. s nem utolsósorban kiszorítja máig az autók jelentős részét, így Koppenhága mellett a másik bicajos főváros. kegyetlen mennyiségű bicaj van és bizony, ez indokolt is.
meg persze van Apple bolt is :) miután a fülhallgatót viselő emberek kb. 80%a fehér zsinórral jár-kel, érthető, miért van ekkora népszerűsége. be is ruháztam egy fasza crumpler táskára valamint egy igen vicces Debra Hill pólóra, meg egy hatalmas egérre, ami korrekt eszköz.
ti is használjatok Macet, ha nem törlitek ki a teljes iphoto könyvtárat és ürítitek a szemetest a következő mozdulattal, mint én tettem pár napja csipás szemekkel, akkor soha nem lehet baj. és akkor is van data rescue, amivel vissza lehet csalogatni az elveszettnek hitt fileokat :)

nos, vissza a hollandokhoz. nekem nagyon tetszik az a bohókás, gondtalan és mégis világra figyelő életstílusuk, ami miatt Amszterdam is olyan kaotikusan szerethető és szívbe zárható. mi tagadás, Belgium betoncölöpös és monstrum épületei után Hollandia kecses épületei és kicsiny házai óriási kontrasztot jelentenek. és egyben élhetőbb mindennapokat. érdemes csak ücsörészni egy picit a RijksMuseum és a Van Gogh's Museum mögött elterülő óriási réten ahol csak felhőkben száll a zöld. egy félóra után az ég zöld, s kék a föld.

azt mindenképp meg akartam jegyezni, hogy a belga nőkkel ellentétben a holland nők nemcsak hogy felvették a versenyt az új ázsiai és arab versenytársakkal, de keményen bele is erősítettek. szó szerint vagányan öltözködnek és roppant közvetlenek. azért az is igaz, hogy soha ennyi fantasztikus ázsiai lányt nem láttam egy rakáson, mint Amszterdamban. igaz, hogy a magyar lányokkal sincs gond nemzetközi viszonylatban, de kedvességben és szellemi hajlékonyságban tanulhatnának a hollandoktól.
bár érthető ez a különbség. teljesen más nap mint nap többszázezer különc forgatagában felnőni, ahol testközelből érintkezhetsz mindegyikkel, mint a budapesti metrón és vesztendekben összezsúfolodó magyar népesség. más párducmintás lila farmerrel és vibrátorszínű nyakékkel végigvonulni egy olyan sétálóutcán, ahol minden ház alján más boltocska van - minek is citicenter, ha az egész city egy óriási bolt - és számtalan hasonlóan érdeklődő ember vesz kerül, mint az egyformán jellegtelen tucatkiratakot tükörképében meglátni a magányosan szenvedő lelkeket. csak a tüdőd rohad szét. csak a szíved oly nehéz. jó volna élni. de jó volna élni.
de senki nem hív. senki nem vár. döntsd el.

nyomj rá: benelux

nos, megint Brüsszelben. gyorsan szavaznék a Malév-privatizációra, az LRI-vel együtt. miért is? hiába értem 4:10re a 2Ara, szó szerint majdnem lekéstem a gépet, 17:20kor értem a boarding gatehez. mindenhol extra hosszú és csigalassúsággal vándorló sorok, mintha lusta elefántok vonulnának végig az esők által életre keltett szavannán. természetesen mikor máskor akadjon össze az ember a főnökével, ha nem e pillanatban? s mi jöhet még? kb. tízméteres sor az útlevél ellenőrzésnél és egy nyugdíjas német turista csoport. götter sind sinnlos.

végül is lényeg, hogy gond nélkül megérkeztem. elég irigykedve néztem a mellettem utazó faszi japán aráját még checkin közben. tudniillik, hogy a távol-keleti nőknek nincs párja, legalábbis az én esetemben. mondanom sem kell, elég szívesen cserélnék a faszival. ekkora mázlit, atyaúristen. de szerencsére nincs semmi veszve, mivel egy átlagos fazon volt. aztán a gépen elővette az "üzleti anyagait". sales. sőt, a 'how to recruit motivated sales people' mappa feküdt előtte. ekkor már nem tudtam megállapítani, cserélnék-e vele. asszem nem. még japán aráért sem. milyen relatív minden, ugye?

épp The Rasmus koncert megy a TMF holland zeneadón, nos én nem vagyok rajongó, bár a Dead Letters nagyon tetszett. és érdemes belenézni akár 10 percet is ebbe a felvételbe. kegyetlen jól játszanak és nagyon jó a setlist. Lauri pedig hatalmasat énekel végig, még a samplerről bejátszott Apocalyptica kísérte Funeral Songra is. azért 40-50 perc rokkolás után ilyen dalt bevállalni nem piskóta, s úgy kiénekelni, ahogy lemezen van, még inkább nem az. azt hiszem, elő is veszem az ipodon az albumot. mert hát egy ekkora technojunkienak mindig kéznél az összes eszköze, mint ahogy a powerbook is. igen, tudom hogy gizda vagyok és nem érdekel, mert kurva jó érzés este saját gépről filmet nézni, illetve rewire módban reason&logic duóhoz. igaz, express, de otthon vár a tc powercore compact :) apám, az aztán effekttár. megareverb és classicverb, vagy a powercore cl kompresszor. brutál. de majd meghalljátok az új dethroners lemezen, az alavan lizsé demón és még sok más helyen. csettinteni fogtok, megígérhetem.

ja, még annyi, hogy bejutottunk az EU-szerte meghirdetett ABC tehetségkutató magyar döntőjébe, ahonnan 4 banda juthat ki Bécsbe a negyeddöntőbe, a Planet Musicba. persze, van ismerős :) WMD - ahogy KBP mondta, battle of bands :) Gaobrék lemezét megjelenésekor vettem meg (támogatok nekem tetsző magyar bandákat) és hát kegyetlen jó, meg színpadon se utolsó, amit művelnek. fel kell kötnünk a gatyát.

nyomj rá: zene, benelux

igen. nos, a legtöbb ember kérdezve tanul. én meg nem. nem utálok kérdezni, szó se róla, de nem szívesen kérdezek, inkább addig nyüstölöm innen-onnan a dolgokat, amíg nem találok rájuk megoldást. vagy amíg nem jövök rá valamire, ami segíthet.
a legnagyobb problémát abban látom, hogy az emberek döntő többsége természetesnek veszi, hogy amit ő nem tud, azt egy másik emberrel megoldatja. az, hogy ez a másik idejét, energiáját milyen mértékben veszi el, persze kurvára leszarja. és ez alapvetően a nevelés miatt van így.
viszont én meg elég önző vagyok, hogy ezeket a játszmákat nevetve visszadobjam. kell a halál faszának a lelki függés másoktól, mások jóindulatából és szánalmas jótéteményekből, amit aztán ha arra fordul a sor, szemre lehet hányni a másiknak.

természetesen nem vagyok benne biztos, hogy jól cselekszem, amikor ebben a játékban nem lépek. azaz lépésem a játék negligálása. nem veszek részt ebben a szociális játszmában, s ezzel kizárom magam az adott közösségből.
lay thorns on my grave - ugyebár.

nyomj rá: napló

jag vill somnar varje dag, somnar nästa dagarna, somnar till helgen.
hiába minden igyekezetem, azért aludnom is kéne, nemcsak honlapot építenem, cikkeket írnom és dsp-vel foglalatoskodnom.
pénteken játszunk ám, tessék megjelenni Marco Poloban. vidámság, jókedv, csocsó, sör. és partizás.

nyomj rá: napló

ezzel a címmel jelent meg írásom a magyar Apple használóknak fórumot adó beszéljükMac.com-on.
hiába gondolod, hogy vetítés, nem az. menj el a legközelebbi Apple boltba és ülj le egy mini elé. használd. ennyi.

nyomj rá: opsys, äpple

átérzem Gollam örömét, nagyon is. megvan. úgy gondolom, ezek után nem falfúró, sokkal inkább falbontó címmel lehetne filmet forgatni majd közvetlen lakókörzetemben. biztos emlékeztek a Dune 2 játék Sonic Tank harceszközére - nos, ennek korai példányával van dolgom.

mekanik. remélem, másoknak is tetszeni fog. nekem eléggé.
megtévesztő mód körülvettük magunkat olyan mechanizmusokkal, amelyek mind-mind gátolják a személyes kapcsolatokat. nem, nem az ndk-s gruppensex feltámasztásán fáradozom, csupán eléggé zavar, amikor a közlendők félúton elhalnak az érdektelenségben. Csehov, ráéreztél te valamire nagyon.

igen jóízűt próbáltunk dethronersileg a nehézségek ellenére, s egész együtt szól a produktum. én kérek elnézést Judith félhanggal magasabbra csúsztatásáért, szegény Ágo le is blokkolt. bocs. aztán eszméltem. egészen élveztem viszont, hogy ízesen újraírtam pár témát, kevesebb hanggal még többet érzek bennük. ennek úgy örülök, mint régen, amikor sikerült LEGO villamost építenem felhajtható tetővel.

gollamivadék vagyok, nem is lehet ez kérdés.

a nap másik híre. látnom kell őket.
"my refugee soul has escaped
this body depraved
of final wishes I ask none
but one
now that I am gone
lay thorns on my grave"

nyomj rá: napló, zene, mocun, citat

az utóbbi napokban egyfolytában rohanok. csak rohanok. mint régen a Load Runner c. klasszikus játékban, ahol létráról létrára kell mászni majd némi téglás terepen kifúrni az üldözők csapdáját.
a különbség annyi, hogy nálam nincs kincs.

azazhogy még nincs. de remélhetőleg este már lesz.

nyomj rá: napló

szóval új honlap, új design, a tartalom viszont a régi. vagy még annál is rosszabb. erről Bradák és az AMD kazettája jut az eszembe. szegény Sotár.

de ne legyen ennyire gyászos a kezdés, dobjuk fel egy Nők Lapjával - ebből is látszik, hogy a bulvár mindenre kihat, ha egy országban mindenki csülkös pacalt eszik, akkor gázrobbanás történik nemcsak az utakon, hanem a fejekben is - de vissza a dicső szocialista múlt emancipációját megteremtő, a fránya imperializmusban pedig ezoterikus toalettpapírrá vedlő magazinhoz.

csábos mosolyú Gregor Bernadett virít a fedőlapon, ezen főcímmel:
"zabolátlan szenvedély éltet".
megértem. azt mégsem lehet egy országos címlapra írni, hogy
"büdös kurva vagyok"

nyomj rá: napló, citat