benelux
semester i Brussels
november 26., szerda, 10:54
és ennek örömére irány pihenni sörök
és csokik közé, igen!
ennek örömére legújabb kedvencem, a dán VolBeat, akik a Szigeten is az egyik legjobb koncertet adták. sallang, feszkó nélkül, feszesen és vidáman. íme:
http://www.youtube.com/watch?v=Ts19Nn-xyGs
ennek örömére legújabb kedvencem, a dán VolBeat, akik a Szigeten is az egyik legjobb koncertet adták. sallang, feszkó nélkül, feszesen és vidáman. íme:
http://www.youtube.com/watch?v=Ts19Nn-xyGs
Anchois l'Vert
október 20., csütörtök, 19:10
nos ebben az étteremben magyar a
pincérlány. de nehogy rátörjétek az ajtót, vagy megpróbáljatok
ezzel bármi módon visszaélni, ha esetleg mégis, készüljetek fel rá,
hogy amint visszatértek, lesz pain in the ass: vonó. szóval
óvatosan - és ez a brüsszeli magyar EU politikus- és diplomata
palántákra még jobban igaz.
érdekes beszélgetés volt. mindenesetre megerősített észrevételemben, hogy Brüsszel sokkal inkább a vendégek, átutazók - és nem a tősgyökeres polgárok városa. valamint abban, hogy oda kell menned, ahol jól érzed magad. megváltásra várni nem érdemes, mert így is, úgy is elmarad. a megváltást magadnak ajándékozod azzal, hogy nem állsz ellent sorsodnak.
igen. Sverige, Norrland. egyre erősebben.
érdekes beszélgetés volt. mindenesetre megerősített észrevételemben, hogy Brüsszel sokkal inkább a vendégek, átutazók - és nem a tősgyökeres polgárok városa. valamint abban, hogy oda kell menned, ahol jól érzed magad. megváltásra várni nem érdemes, mert így is, úgy is elmarad. a megváltást magadnak ajándékozod azzal, hogy nem állsz ellent sorsodnak.
igen. Sverige, Norrland. egyre erősebben.
VlaamseStadt Antwerpen
október 16., vasárnap, 17:30
kicsit rossznéven vettem volna
magamtól, ha sikerül újabb napot elfuserálnom, így hosszas
készülődés és vasárnap reggeli fészkelődés után
Antwerpennek vettem az irányt. csodás a hétvégi vonatos féláras
kedvezmény Belgiumban, csak emiatt kap jópontot az ország, meg
esetleg még a sörei kapcsán. egyébként egyre rosszabbul látom az
itteni helyzetet.
azonban Antwerpen nagyon kellemes város. flamand város, értsd ezt úgy, hogy franciául itt (szerencsére) nem beszélnek. nem kihagyhatatlan úticél, mint Amszterdam, amit az emberiség számára kötelező mekkai célként jelöltem meg a mai naptól fogva, viszont roppant kellemesen töltheted itt az idődet. ellentétben Brüsszellel, Bruggevel és pl Amszterdammal is, Antwerpen épületeinek zöme a barokk és neobarokk stílusában fogant. ezek mellett sok a keskenynyomtávú (talán 960as?) villamos és a biciklis. így hirtelen mai felfogásban éledt újjá Antwerpen terein keresztül jópár korabeli pesti és óbudai daguerrotípia, egy az egyben Krúdy világa. ehhez rátett még egy lapáttal, hogy metrót eszkábálnak a bátor lakosok és ennek következtében minden fel van bontva és a tér a gyalogosoké. ez annyira nem Krúdys, de tegyük fel, ő is szerette a kisföldalattit.
van egy fantasztikus japán étterem, ahol kimonóval ruházzák fel a betérő vándort és nagy, négyszögű asztalai közepén állnak a négyzetes, több méter széles serpenyők. így az orrod előtt sütik a falatokat - és a cég fizet. mármint nem a japánok. de a low-cost menü is tápláló és nem különösebben drága, s az is kiderül, a japán konyha nem merül ki a sushival. pompás volt, igazán.
ez egyébként számomra megint felhozta azt a kérdést, amit Krisztián vetett fel még egyik Shadowrun meséjében a jövő Európájáról. vagyis az európaiak egyre inkább teret engednek már ma is a buddhista/konfuciánus keleti gondolkodásnak, mondhatni jobban és erősebben hat már rájuk, mint a történelmi hagyományokkal, ám a jelenkor kérdéseire kevéssé és kínosan belebonyolódó módon válaszoló keresztyén egyházak. lehet ezt jónak, vagy kevésbé jónak tekinteni, de ez a tendencia. legalábbis errefelé egyértelműen ez.
én speciel nagyon örülnék, ha ázsiai nőm lenne, de ezt ti is tudjátok és meg is értitek, hogy milyen nagyszerű, ha álmodik az ember. hát nem egy könnyű feladat ez, de én szívesen áldoznék az otthoni szentélyke árnyékában Ázsia rejtekeinek megismeréséhez elegendő időt. tudom, ez már perverzitás, de a valóság ennél sokkal perverzebb, pláne ha felidéztek egy feszes, formás japán női feneket. nem kímél, és itt most a 16os karika előtt abbahagyom.
azonban Antwerpen nagyon kellemes város. flamand város, értsd ezt úgy, hogy franciául itt (szerencsére) nem beszélnek. nem kihagyhatatlan úticél, mint Amszterdam, amit az emberiség számára kötelező mekkai célként jelöltem meg a mai naptól fogva, viszont roppant kellemesen töltheted itt az idődet. ellentétben Brüsszellel, Bruggevel és pl Amszterdammal is, Antwerpen épületeinek zöme a barokk és neobarokk stílusában fogant. ezek mellett sok a keskenynyomtávú (talán 960as?) villamos és a biciklis. így hirtelen mai felfogásban éledt újjá Antwerpen terein keresztül jópár korabeli pesti és óbudai daguerrotípia, egy az egyben Krúdy világa. ehhez rátett még egy lapáttal, hogy metrót eszkábálnak a bátor lakosok és ennek következtében minden fel van bontva és a tér a gyalogosoké. ez annyira nem Krúdys, de tegyük fel, ő is szerette a kisföldalattit.
van egy fantasztikus japán étterem, ahol kimonóval ruházzák fel a betérő vándort és nagy, négyszögű asztalai közepén állnak a négyzetes, több méter széles serpenyők. így az orrod előtt sütik a falatokat - és a cég fizet. mármint nem a japánok. de a low-cost menü is tápláló és nem különösebben drága, s az is kiderül, a japán konyha nem merül ki a sushival. pompás volt, igazán.
ez egyébként számomra megint felhozta azt a kérdést, amit Krisztián vetett fel még egyik Shadowrun meséjében a jövő Európájáról. vagyis az európaiak egyre inkább teret engednek már ma is a buddhista/konfuciánus keleti gondolkodásnak, mondhatni jobban és erősebben hat már rájuk, mint a történelmi hagyományokkal, ám a jelenkor kérdéseire kevéssé és kínosan belebonyolódó módon válaszoló keresztyén egyházak. lehet ezt jónak, vagy kevésbé jónak tekinteni, de ez a tendencia. legalábbis errefelé egyértelműen ez.
én speciel nagyon örülnék, ha ázsiai nőm lenne, de ezt ti is tudjátok és meg is értitek, hogy milyen nagyszerű, ha álmodik az ember. hát nem egy könnyű feladat ez, de én szívesen áldoznék az otthoni szentélyke árnyékában Ázsia rejtekeinek megismeréséhez elegendő időt. tudom, ez már perverzitás, de a valóság ennél sokkal perverzebb, pláne ha felidéztek egy feszes, formás japán női feneket. nem kímél, és itt most a 16os karika előtt abbahagyom.
Stjärnastad
október 15., szombat, 15:19
Amszterdam - na ide is eljutottam
végre :) ideje volt már igazán. Hollandia kvázi-fővárosa nagy
élmény. mondhatnám, hogy nagyon is nagy élmény. mnden szempontból
nézve az. kicsit úgy éreztem magam, mint anno egy messzi-messzi
galaxisban Obi-Wan a Régi Köztársaság Coruscant nevű
planétáján. óriási, kavargó tömeg ázsiai, európai, afrikai és talán
ET is ott van valahol. szóval hatalmas a forgatag, ami itt fogad.
hatalmas és átláthatatlan.
bevallom, ez az áthatolhatatlanság zavart. zavart, hogy nincs egy négyzetcentiméternyi nyugtod sem a belvárosban. szinte sehol. talán a Zuidkirke mellett éreztem otthonosan magam a kis sikátorok és kanálisok között, ahol csak néhányan sétálgattunk és még sütött az erőtlen őszi nap.
kicsit elpöcsöltem az időt reggel, így csak a szokásos 9:46os vonattal indultam el. így egyre értem Amszterdamba, ami meg nem épp korai. persze hiú ábránd egy ilyen várost egy nap alatt letudni, ez képtelenség. legalább egy hetet kíván, mint Bécs. vagy mint Stockholm. Amszterdam nem egy egyszerű hely. nem a coffeeshopok miatt, nem is a szexes részek miatt.
hanem a gondolkodás miatt.
teljesen észrevehető a mindennapi élet minden elemén, hogy itt érző, nagyon tudatos elmék építették és alakították ki a várost. bár a sok kanálisnak anno a középkorban illetve végén főleg közlekedésben és teherszállításban volt szerepe, kiválóan megmaradtak funkciói. s nem utolsósorban kiszorítja máig az autók jelentős részét, így Koppenhága mellett a másik bicajos főváros. kegyetlen mennyiségű bicaj van és bizony, ez indokolt is.
meg persze van Apple bolt is :) miután a fülhallgatót viselő emberek kb. 80%a fehér zsinórral jár-kel, érthető, miért van ekkora népszerűsége. be is ruháztam egy fasza crumpler táskára valamint egy igen vicces Debra Hill pólóra, meg egy hatalmas egérre, ami korrekt eszköz.
ti is használjatok Macet, ha nem törlitek ki a teljes iphoto könyvtárat és ürítitek a szemetest a következő mozdulattal, mint én tettem pár napja csipás szemekkel, akkor soha nem lehet baj. és akkor is van data rescue, amivel vissza lehet csalogatni az elveszettnek hitt fileokat :)
nos, vissza a hollandokhoz. nekem nagyon tetszik az a bohókás, gondtalan és mégis világra figyelő életstílusuk, ami miatt Amszterdam is olyan kaotikusan szerethető és szívbe zárható. mi tagadás, Belgium betoncölöpös és monstrum épületei után Hollandia kecses épületei és kicsiny házai óriási kontrasztot jelentenek. és egyben élhetőbb mindennapokat. érdemes csak ücsörészni egy picit a RijksMuseum és a Van Gogh's Museum mögött elterülő óriási réten ahol csak felhőkben száll a zöld. egy félóra után az ég zöld, s kék a föld.
azt mindenképp meg akartam jegyezni, hogy a belga nőkkel ellentétben a holland nők nemcsak hogy felvették a versenyt az új ázsiai és arab versenytársakkal, de keményen bele is erősítettek. szó szerint vagányan öltözködnek és roppant közvetlenek. azért az is igaz, hogy soha ennyi fantasztikus ázsiai lányt nem láttam egy rakáson, mint Amszterdamban. igaz, hogy a magyar lányokkal sincs gond nemzetközi viszonylatban, de kedvességben és szellemi hajlékonyságban tanulhatnának a hollandoktól.
bár érthető ez a különbség. teljesen más nap mint nap többszázezer különc forgatagában felnőni, ahol testközelből érintkezhetsz mindegyikkel, mint a budapesti metrón és vesztendekben összezsúfolodó magyar népesség. más párducmintás lila farmerrel és vibrátorszínű nyakékkel végigvonulni egy olyan sétálóutcán, ahol minden ház alján más boltocska van - minek is citicenter, ha az egész city egy óriási bolt - és számtalan hasonlóan érdeklődő ember vesz kerül, mint az egyformán jellegtelen tucatkiratakot tükörképében meglátni a magányosan szenvedő lelkeket. csak a tüdőd rohad szét. csak a szíved oly nehéz. jó volna élni. de jó volna élni.
de senki nem hív. senki nem vár. döntsd el.
bevallom, ez az áthatolhatatlanság zavart. zavart, hogy nincs egy négyzetcentiméternyi nyugtod sem a belvárosban. szinte sehol. talán a Zuidkirke mellett éreztem otthonosan magam a kis sikátorok és kanálisok között, ahol csak néhányan sétálgattunk és még sütött az erőtlen őszi nap.
kicsit elpöcsöltem az időt reggel, így csak a szokásos 9:46os vonattal indultam el. így egyre értem Amszterdamba, ami meg nem épp korai. persze hiú ábránd egy ilyen várost egy nap alatt letudni, ez képtelenség. legalább egy hetet kíván, mint Bécs. vagy mint Stockholm. Amszterdam nem egy egyszerű hely. nem a coffeeshopok miatt, nem is a szexes részek miatt.
hanem a gondolkodás miatt.
teljesen észrevehető a mindennapi élet minden elemén, hogy itt érző, nagyon tudatos elmék építették és alakították ki a várost. bár a sok kanálisnak anno a középkorban illetve végén főleg közlekedésben és teherszállításban volt szerepe, kiválóan megmaradtak funkciói. s nem utolsósorban kiszorítja máig az autók jelentős részét, így Koppenhága mellett a másik bicajos főváros. kegyetlen mennyiségű bicaj van és bizony, ez indokolt is.
meg persze van Apple bolt is :) miután a fülhallgatót viselő emberek kb. 80%a fehér zsinórral jár-kel, érthető, miért van ekkora népszerűsége. be is ruháztam egy fasza crumpler táskára valamint egy igen vicces Debra Hill pólóra, meg egy hatalmas egérre, ami korrekt eszköz.
ti is használjatok Macet, ha nem törlitek ki a teljes iphoto könyvtárat és ürítitek a szemetest a következő mozdulattal, mint én tettem pár napja csipás szemekkel, akkor soha nem lehet baj. és akkor is van data rescue, amivel vissza lehet csalogatni az elveszettnek hitt fileokat :)
nos, vissza a hollandokhoz. nekem nagyon tetszik az a bohókás, gondtalan és mégis világra figyelő életstílusuk, ami miatt Amszterdam is olyan kaotikusan szerethető és szívbe zárható. mi tagadás, Belgium betoncölöpös és monstrum épületei után Hollandia kecses épületei és kicsiny házai óriási kontrasztot jelentenek. és egyben élhetőbb mindennapokat. érdemes csak ücsörészni egy picit a RijksMuseum és a Van Gogh's Museum mögött elterülő óriási réten ahol csak felhőkben száll a zöld. egy félóra után az ég zöld, s kék a föld.
azt mindenképp meg akartam jegyezni, hogy a belga nőkkel ellentétben a holland nők nemcsak hogy felvették a versenyt az új ázsiai és arab versenytársakkal, de keményen bele is erősítettek. szó szerint vagányan öltözködnek és roppant közvetlenek. azért az is igaz, hogy soha ennyi fantasztikus ázsiai lányt nem láttam egy rakáson, mint Amszterdamban. igaz, hogy a magyar lányokkal sincs gond nemzetközi viszonylatban, de kedvességben és szellemi hajlékonyságban tanulhatnának a hollandoktól.
bár érthető ez a különbség. teljesen más nap mint nap többszázezer különc forgatagában felnőni, ahol testközelből érintkezhetsz mindegyikkel, mint a budapesti metrón és vesztendekben összezsúfolodó magyar népesség. más párducmintás lila farmerrel és vibrátorszínű nyakékkel végigvonulni egy olyan sétálóutcán, ahol minden ház alján más boltocska van - minek is citicenter, ha az egész city egy óriási bolt - és számtalan hasonlóan érdeklődő ember vesz kerül, mint az egyformán jellegtelen tucatkiratakot tükörképében meglátni a magányosan szenvedő lelkeket. csak a tüdőd rohad szét. csak a szíved oly nehéz. jó volna élni. de jó volna élni.
de senki nem hív. senki nem vár. döntsd el.
tillbaka i Brussels
október 09., vasárnap, 21:37
nos, megint Brüsszelben. gyorsan
szavaznék a Malév-privatizációra, az LRI-vel együtt. miért is?
hiába értem 4:10re a 2Ara, szó szerint majdnem lekéstem a gépet,
17:20kor értem a boarding gatehez. mindenhol extra hosszú és
csigalassúsággal vándorló sorok, mintha lusta elefántok vonulnának
végig az esők által életre keltett szavannán. természetesen
mikor máskor akadjon össze az ember a főnökével, ha nem e
pillanatban? s mi jöhet még? kb. tízméteres sor az útlevél
ellenőrzésnél és egy nyugdíjas német turista csoport. götter
sind sinnlos.
végül is lényeg, hogy gond nélkül megérkeztem. elég irigykedve néztem a mellettem utazó faszi japán aráját még checkin közben. tudniillik, hogy a távol-keleti nőknek nincs párja, legalábbis az én esetemben. mondanom sem kell, elég szívesen cserélnék a faszival. ekkora mázlit, atyaúristen. de szerencsére nincs semmi veszve, mivel egy átlagos fazon volt. aztán a gépen elővette az "üzleti anyagait". sales. sőt, a 'how to recruit motivated sales people' mappa feküdt előtte. ekkor már nem tudtam megállapítani, cserélnék-e vele. asszem nem. még japán aráért sem. milyen relatív minden, ugye?
épp The Rasmus koncert megy a TMF holland zeneadón, nos én nem vagyok rajongó, bár a Dead Letters nagyon tetszett. és érdemes belenézni akár 10 percet is ebbe a felvételbe. kegyetlen jól játszanak és nagyon jó a setlist. Lauri pedig hatalmasat énekel végig, még a samplerről bejátszott Apocalyptica kísérte Funeral Songra is. azért 40-50 perc rokkolás után ilyen dalt bevállalni nem piskóta, s úgy kiénekelni, ahogy lemezen van, még inkább nem az. azt hiszem, elő is veszem az ipodon az albumot. mert hát egy ekkora technojunkienak mindig kéznél az összes eszköze, mint ahogy a powerbook is. igen, tudom hogy gizda vagyok és nem érdekel, mert kurva jó érzés este saját gépről filmet nézni, illetve rewire módban reason&logic duóhoz. igaz, express, de otthon vár a tc powercore compact :) apám, az aztán effekttár. megareverb és classicverb, vagy a powercore cl kompresszor. brutál. de majd meghalljátok az új dethroners lemezen, az alavan lizsé demón és még sok más helyen. csettinteni fogtok, megígérhetem.
ja, még annyi, hogy bejutottunk az EU-szerte meghirdetett ABC tehetségkutató magyar döntőjébe, ahonnan 4 banda juthat ki Bécsbe a negyeddöntőbe, a Planet Musicba. persze, van ismerős :) WMD - ahogy KBP mondta, battle of bands :) Gaobrék lemezét megjelenésekor vettem meg (támogatok nekem tetsző magyar bandákat) és hát kegyetlen jó, meg színpadon se utolsó, amit művelnek. fel kell kötnünk a gatyát.
végül is lényeg, hogy gond nélkül megérkeztem. elég irigykedve néztem a mellettem utazó faszi japán aráját még checkin közben. tudniillik, hogy a távol-keleti nőknek nincs párja, legalábbis az én esetemben. mondanom sem kell, elég szívesen cserélnék a faszival. ekkora mázlit, atyaúristen. de szerencsére nincs semmi veszve, mivel egy átlagos fazon volt. aztán a gépen elővette az "üzleti anyagait". sales. sőt, a 'how to recruit motivated sales people' mappa feküdt előtte. ekkor már nem tudtam megállapítani, cserélnék-e vele. asszem nem. még japán aráért sem. milyen relatív minden, ugye?
épp The Rasmus koncert megy a TMF holland zeneadón, nos én nem vagyok rajongó, bár a Dead Letters nagyon tetszett. és érdemes belenézni akár 10 percet is ebbe a felvételbe. kegyetlen jól játszanak és nagyon jó a setlist. Lauri pedig hatalmasat énekel végig, még a samplerről bejátszott Apocalyptica kísérte Funeral Songra is. azért 40-50 perc rokkolás után ilyen dalt bevállalni nem piskóta, s úgy kiénekelni, ahogy lemezen van, még inkább nem az. azt hiszem, elő is veszem az ipodon az albumot. mert hát egy ekkora technojunkienak mindig kéznél az összes eszköze, mint ahogy a powerbook is. igen, tudom hogy gizda vagyok és nem érdekel, mert kurva jó érzés este saját gépről filmet nézni, illetve rewire módban reason&logic duóhoz. igaz, express, de otthon vár a tc powercore compact :) apám, az aztán effekttár. megareverb és classicverb, vagy a powercore cl kompresszor. brutál. de majd meghalljátok az új dethroners lemezen, az alavan lizsé demón és még sok más helyen. csettinteni fogtok, megígérhetem.
ja, még annyi, hogy bejutottunk az EU-szerte meghirdetett ABC tehetségkutató magyar döntőjébe, ahonnan 4 banda juthat ki Bécsbe a negyeddöntőbe, a Planet Musicba. persze, van ismerős :) WMD - ahogy KBP mondta, battle of bands :) Gaobrék lemezét megjelenésekor vettem meg (támogatok nekem tetsző magyar bandákat) és hát kegyetlen jó, meg színpadon se utolsó, amit művelnek. fel kell kötnünk a gatyát.